Bernáth István honlapja
NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák
Könyvek listája (1973-1998)
A Szépirodalmi Kiadó biztatására sikerült még egy saga-kötetet publikálnom:
1973: Három izlandi történet
Szépirodalmi, Olcsó Könyvtár 208 o.
Az elbeszélésnyi terjedelmű, világirodalmi hírű-rangú sagák: Hrafnkell története, Gísli története, Ófeigr története, előttük még egy bőséges bevezető is ebbe a sajátos világba. Mai 40-50 évesektől hallom, hogy ez a kis kötet hatott rájuk legmaradandóbban az izlandi irodalomból. Egy-két órás olvasással ezekben nyílik meg leggyorsabban és leglátványosabban a nemzetségi társadalmak titokzatosnak tetsző világa, ahol a vérbosszú parancsa már kialkudható vérváltsággá finomult.
Az új skandináv és németalföldi tárgyú bölcsészkari tanszéken (1979-től) egyre intenzívebbé vált a holland kultúra, szépirodalom, történelem és nyelv oktatása. Ez és a budapesti holland napok, Juliana holland királynő budapesti látogatásával megkoronázva, inspirált egy tanulmány- és szemelvény-gyűjteményt:
1986: Hollandból magyarra… Kultúrhistóriai
tanulmányok és szemelvények
MTA Kiadó, 228 o.
A kötet spiritus rektora egy akkori holland nagykövet volt, Godert Willem baron de Vos van Steenwijk, aki Hollandia német megszállása után, Pesten dolgozó diplomata apjával nem tudott hazatérni, és a háború alatt 3 elemi iskolai osztályt itt végzett el: csodálatosan beszélt és írt magyarul (is), és érezvén a történelem hullámlökését, a 80-as évektől kezdve baráti kört képzett a magyar progresszió ismertebb alakjaiból. Az én dolgom volt, írni a könyvhöz egy útbaigazító, bevezető esszét, valamint felkutatni néhány neves szakemberünket régről és mából holland tapasztalataik-élményeik megírására, kiválogatására. Így sikerült összehoznom pl. Apáczai Csere Jánost, mondjuk Antall Józseffel (civilben orvostörténésszel), valamint Szepsi Csombor Mártont Gergely András történészprofesszorral, aki közvetlen forrásanyagokkal tudta bizonyítani a korabeli holland politika és kereskedelem fokozódó rokonszenvét a magyar forradalmiság iránt, pusztán a bécsi börzekurzuson jelentkező árfolyam-emelkedésre reagálva. – A kötetből készült három, kecskebőrbe kötött példány is, egy ilyet volt alkalmam általnyújtani a királynőnek az e célból szervezett audiencián.
A gyönyörű magyar rendszerváltás nyitó éveiben felbukkant Pesten egy dél-afrikai professzor házaspár, egy magyar néderlandistát kerestek, közben ugyanis Dél-Afrika is „rendszert váltott”, és a java értelmiség kereste-hajhászta az apartheid-előtti korszakok normális kultúrkapcsolatait. Véletlenül engem találtak meg, így 1992-1993-ban két dél-afrikai konferenciával a közepében és tanulmányutakkal hízlalva négy-öt hetet tölthettem a fölfedezendő új országban. Kollégákkal persze zavartalanul lehetett hollandul beszélni, mindenki mással angolul, az afrikánsz nyelvet olvasni, nem kívánt erőfeszítést (a holland után), de politikailag és világnézetileg is meglepően otthon érezhettem magam új barátaim körében. Sikerült könyvkiadókat is megkörnyékeznem, és úgy 120 kötet válogatott könyvvel érkeztem haza. Sőt egy pesti kiadói megbízás is rögtön nyakamba szakadt, 1994-re, az első szabad parlamenti választásokra a pesti dél-afrikai nagykövetség megrendelt, vagyis szponzorált egy kis afrikánsz nyelvű antológiát. Én igyekeztem lassítani a tempót, ismereteim és élményeim még nem garantálták egy ilyen antológia színvonalát, „antológiákból antologizálni” pedig igen bumfordi foglalatosság. Ezt a lehetséges vádat, gondolom, elháríthatom.
1994: Egy miatyánk Dél-Afrikáért
Afrikánsz irodalmi antológia (1940-1990) 112 o.
A kötethez – amely különben az első magyarországi könyv, mely az eredeti afrikánsz nyelv alapján készült – a sietősség miatt elfogadtam Molnárfi László, akkori holland szakos hallgató segítségét, ő a prózadarabokat fordította. Erről az új nyelvről ezúttal csak annyit, hogy Ázsia-járó holland hajósok álltak meg ott félúton, a Jó Reménység foka körül raktártelepeket létesíteni, majd szétterjedve és megszaporodva fölvették üldözött francia-német protestánsok (hugenották), majd az ősileg honos koi-szan törzsek, több féle bantu törzs és maláj csoport közkeletű nyelvi fordulatait. Végül nyelvüket az angol gyarmatosítás kovácsolta össze, kulturális oppozícióban, maradandó, nemzeti nyelvvé.
A legimpozánsabb sagakönyvet akkor már egy magáncég adta ki:
1995: Kopasz Grím-fia Egill története –
A fölperzselt tanya története
Két izlandi saga a 13. századból, 608 o.
Ez egy kereskedelmi vállalat volt, évekig szerveztek turistautakat Izlandra, futó ötletből megkerestek, hogy az utaztatás mellé egy izlandi kulturális monumentumot is szeretnének az asztalra tenni. Kérdeztem, hogy 600 oldalas lehet-e? Lehet.
Hát akkor megcsinálom, gondoltam, amiről álmodni se mertem, a sagairodalom két főművét egy kötetben. Az első saga, az Egils saga (vagy Egla), műfajában a legsajátlagosabb, vadabb és ösztönösebb állagú, annak ellenére, hogy fő-és címhőse egyúttal a 10. század egyik jeles izlandi költője is, és bárha hosszú éveket tölt el zsákmányszerző viking utakon, a birtokán és annak környékén a törvényesség harcias támasza is. A második saga egy tanya fölperzselésének történetét írja meg 1011. szeptember 3-ról 4-ére virradó éjjelen. A tanya fölégetésének és lakói benne pusztulásának okát egy izlandi sagából kínálkozó tárgyak közül sosem tudnánk kitalálni: főhőse ugyanis az egyik legjobb törvénytudó nagygazda, aki felismeri a korabeli hazai törvénykezés, a bíróságok elégtelen szervezettségét, és sikeresen létre hozat egy fellebbviteli bíróságot, a négy országnegyed bíróságai fölé kerülő ún. Ötödik bíróságot, de azzal a szépséghibával, hogy annak elnökségébe egyik nevelt fiát jelölteti. Tevékenységével több befolyásos, hamis vagy félhamis ember érdekeit sérti, és ezért a fölperzselés formájában, mondhatni, meglincselik, családjával, háza népével együtt bennégetik.
Sokszori, hosszú vizsgálódásaim szerint, a Fölperzselt tanya az egyik első európai realista regény, a műfaj fogalom későbbi, 16-17. századi értelmében, mind kompozícióját, mind pszichológiai feldolgozottságát, mind alakjai jellembeli és mentális gazdagságát véve. – Személyesen ez volt a főoka, hogy ugyan már 30 évvel azelőtt egyszer lefordítottam, most megtettem ezt másodszorra is, egyfolytában azon hüledezve, mennyi minden rejlett még ebben a remekműben – Ezzel egyúttal helyreállítottam a mű címét is, melynek „vikingségét” az izlandiak kifogásolták.
A 90-es években egyre népszerűbbé vált Jostein Gaarder norvég író, és ez Magyarországra is jócskán kihatott. Az óriási alapötletre, a filozófia történetének kamaszkori interpretálásáról szóló Sofie világa c. műve sok kiadásban jelent meg, közbeszédi témává vált. Kiadója megkért, hogy a szerző következő könyvét olvassam el, és ha megtetszik, azon nyomban fordítsam is le.
1998: Jostein Gaarder: Vita brevis
Floria Aemilia levele Aurelius Augustinushoz. Regény, 204 o.
A szerző, civilben filozófiatanár, itt az ókor végének legnagyobb filozófusa, Szent Ágoston pogánymódi élettársának, Floria Aemiliának tollával válaszol Ágoston, szerinte, őt illetően igaztalan állításaira Vallomásaiból, ezért, és rokon módszerességéért, nevezhetjük a könyvet Anti-Confessiones-nek, Ellenvallomásoknak is, ritka művelődéstörténeti monumentumnak is.
Vissza a 2. részhez Tovább a 4. részhez
