Bernáth István honlapja
NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák
Könyvek listája (1999-2005)
1999: William Heinesen: Elkárhozott muzsikusok
Regény, 304 o.
A 60-as évek nagyívű kalandozásaiban háromszor is kikötöttem – a hajó még olcsóbb volt a repülőnél – a Föroyar szigeteken néhány napokra. Akit ott kerestem, és akinek dán és norvég íróbarátaim buzgón küldték üdvözleteiket, William Heinesen (1900-1991) volt, a reneszánsz alkotókészségű költő, író, festő, zenész. Az egyik híres regényét egyetemi szemináriumban is elemeztük, sőt egyik hallgatóm a szakdolgozatát is belőle írta. Utóbb ugyanő egy skandináv hitű könyvkiadót alapított, majd fölkért, hogy ne csak tanítsam, fordítsam is le a regényt, nagy örömömre. – Az Atlanti óceán északi közepén fekvő szigetcsoportnak saját nyelve van, a föroyari (nem tudni, hivatalos magyarsággal miért kell feröerinek írni).
Különben Heinesen gyakorlati megfontolásból nagyanya-nyelvén, dánul írta jelentősebb műveit: ha ugyanis föroyariul írja, leginkább neki magának kellett volna világ- vagy világabb nyelvre fordítania, a dán már kint van a fordítói piacon.
És ismét jelentkezett Amszterdam, vagyis a Park Könyvkiadó, azzal, hogy Anne Frank apjának halálával végre nyilvánosságra hozhatóvá váltak azok a naplóoldalak, amelyeket addig az apa mintegy zár alatt tartott. Nem kell különösebb titkokra gondolni, Otto Frank, a holokauszt-túlélő üzletember mindössze túl szemérmesnek mutatkozott, és kétféle témájú részeket hagyott ki halott kamaszlánya naplójából – azt a néhány kevés oldalt, melyen anyja-apja és Anne egymás közt folytatott vitáit örökítette meg a lány, másrészt olyan, néha igen részletes, naturális megfigyeléseket, leírásokat, melyeket minden normális lány regisztrál nővé válásának éveiben, csak nem veti papírra; Otto Frank szerint ilyesmivel nem illene mások elé lépni.
1999, 2. kiad: 2002: Anne Frank naplója, 1942. június 12. – 1944. augusztus 1. 312 o.
Anne Frank Naplója már 1958-ban megjelent magyar fordításban (és magyarosabb, Anna, keresztnévvel), nem nyomoztam utána, állítólag németből fordították. Én merő gesztusként, rokonszenvem kifejezéseként láttam neki a fordításnak, de 10-20 oldal után észre kellett vennem, hogy igazi egyéniséggel van dolgom, aki hétről-hétre egyre többet árult el a fogalmazási tehetség geometriájából.
A magam műfordítói munkáját pedig nagyon megkönnyítette, hogy stílusa az alkalmakból, helyzetekből adódott, semmit nem kellett túloznom vagy erőszakolnom.
Külön izgalom volt számomra, hogy a történések jobb érthetősége kedvéért, lerajzoltam a Frank-család búvóhelyéül évekig szolgáló, eléggé bonyolult ház, iroda és raktárak vázlatát; ez most a könyvhöz mellékelve minden magyarázatot megad.
Anne naplóját gyorsan követte egy testesebb, ezernyi hiányzó információt tartalmazó élet- és családrajz:
2001: Melissa Müller: Anne Frank, egy lány élete, 448 o.
Melissa Müller (1969-) bécsi ill. müncheni illetőségű kulturális újságírónőt már egy „csorbítatlan szövegű” német fordítás döbbentett rá „Hitler egyik legismertebb áldozata” történelmi jelentőségére. Hosszú éveket szentelt annak, hogy minden életrajzi és családi mozzanatot, dokumentumot, tanúsítást, levelet begyűjtsön, rokoni, baráti körben, hivatalokban, zsidó és náci iratokat halászva.
Annak, aki megszerette Anne Frankot, és pontosabban, részletesebben, megbízhatóbban szeretné ismerni a történet minél teljesebb képét, vegye kezébe ezt a letehetetlen könyvet.
Akkoriban már több, mint 40 éve foglalkoztam, dolgoztam skandinávokkal, hirtelen egy szintetizáló ötlet futott át az agyamon, és rövid órák alatt megrajzoltam egy skandináv mitológia-könyv vázlatát. Talán mitológiába merülten ilyesmi könnyebben esik meg az emberrel, velem az történt, hogy kezdtem átgondolni a felvázolt fejezeteket, versből-prózából kiszemelgetni a szükségeset, ellenőrizni, milyen bibliográfiai anyagot kell kijegyzetelnem, interneten megtalálnom, könyv-alakban beszereznem, nagy, vadat ejtő izgalom járta be minden porcikámat… Néhány óra múlva, régi jegyzeteim alapján, már a kezemben tartottam a skandináv mitológiához legfontosabb kiadványok jó 70 tételes bibliográfiáját. És csak akkor kezdtem el felocsúdni, amikor körbe pillantva konstatálnom kellett, hogy a kb. 70 könyvből legalább 60 itt ül fent a polcaimon, nagyjából jó ismerősök… Lehet, hogy én 40 évig tudat alatt folyton ezt a mitológiát írtam?
2005: Skandináv mitológia
Corvina Könyvkiadó, 343 o. 2. kiad. 2011.
Mindenesetre, attól számítva, ahogy nekiültem effektíve írni a 343 oldalas könyvet, jóformán egy év alatt már el is készültem, az illusztrációk okoztak még némi fejtörést.
Ismerek egy tucat skandináv – vagy ahogy még hívni szokták: germán, északi… – mitológiát, ezektől az enyém több, lényeges ismérvben különbözik. Vallás- vagy hiedelemtörténetileg a terjedelemnek mindössze egytizedrészét teszi ki három esszé, ezek az általános tudnivalókat vegyítik az általános spekulációkkal, de szótlanul hagyják szélsőjobb ideológiák általános kellékeit, pl. rúnavarázs-aktualitások vagy, mondjuk, rasszista feligézések terén. Másfelől tárgyilagosan közli a legfontosabb forrásanyagok egészét, köztük az egyiket – a Próza Eddát – először magyarul, hozzáveszi 13, az összes mitológiai költeményt az Edda-versekből. És ami még ezzel az anyaggal magyarul soha nem esett meg: érzékletesen bevezet a roppant sajátos izlandi-óészaki verselés formavilágába. A végére hagyom, erre az ember mélységesen büszke, ott olvasható egy 40 oldalas Mitológiai kislexikon, mely a könyvben előforduló összes személy- és helységnevet, valamint fogalmat megmagyaráz, leír, ha kell, feltünteti kiejtését, és megadja előfordulási helyét/helyeit; a büszkeség tárgya. máig, hat év alatt nem találtam körömfeketényi hibát sem benne.
Az Élet és irodalom kritikája a Skandináv mitológiáról
Egy izlandi újság cikke a Skandináv mitológiáról:
Vissza a 3. részhez Tovább az 5. részhez
