Bernáth István honlapja
NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák
Könyvek listája (1965-1970)
Pályafutásomból kitűnik, hogy 1959 és 1993 között összevéve úgy 4 évet töltöttem kinti ösztöndíjakkal Északnyugat-Európában, főképp Oslóban, Amszterdamban, Koppenhágában, Reykjavíkban, Berlinben, ottani tanulmányaim és könyvtáram segítségével eljött az ideje az aratásnak is.
Az 1959-es izlandi kisregényt követte az egyik legnépszerűbb izlandi nagyregény:
1965: Halldór Laxness: Izlandi pör (Íslandsklukkan)
Európa Kiadó 524 o.
A Nobel-díjas író ironikus és álromantikus, ámbár szerfölött olvasmányos könyve szép kritikát kapott nálunk, ismert magyar prózaírók is felfigyeltek rá, a rádióban többször felolvastak belőle.
A Móra Könyvkiadónál Kormos István először egy Északnyugat-Európai Költők (skandinávok, hollandok-flamandok) c. antológia létrehozatalával bízott meg, de a bőség zavarában soha nem készültem volna el vele, javasoltam, felezzük el a szétterülő nagy anyagot. Így született meg a
1965: Németalföldi költők antológiája.
Hollandok, flamandok és frízek
A világirodalom gyöngyszemei, Móra Kiadó, 344 o.
Remek társas móka volt, a bevezetőn, a válogatáson és a szerkesztésen túl, csak a versfordítások felét vállaltam magamra, a többi versből nyersfordítást készítettem Illyés Gyulának, Weöres Sándornak, Jékely Zoltánnak, Orbán Ottónak és több más jelentős költőnknek. Sok szépet, sőt okosat is írt a kritika az antológiáról, immár külföldön is, újdonságnak számított középkori és modern anyaga is. (Belgiumban irodalmi díjat is kaptam érte, persze, a flamandoktól.) A frízek nem győztek csodálkozni, hogy még mindig tudnak róluk; két hétig nyaraltam szigeteiken.
És ismét vissza Izlandra, ahová akkoriban kétévente térültem-fordultam, de most rögtön a legnagyobb vadászzsákmánnyal állítottam be:
1965: Vikingfiak 1-2.
(saga, Szépirodalmi Kiadó, Olcsó Könyvtár 760 o.)
Elsőnek rögtön a sagairodalom csúcsa, a 13. század végének névtelen szerzőjétől „a sagaírás Shakespeare-jétől”. Szerintem az anyanyelven írt európai realista nagyregény első előfordulása. Sűrű, nagy történet, nehéz róla csak 2-3 mondatban szólni. Pechnek mondható, hogy az eredeti mű címe és címszereplőjének neve magyarul igen pejoratív hangzású: Njáls saga a cím, Njáll a címszereplő, izlandi kiejtése Njautl volna, végül fordításomban ez a fonetikus név rögzült meg. A saga címe pedig, hogy vonzóvá váljék, Vikingfiak lett, de legjobb izlandi barátom szerint az izlandi nép ezt nekem soha nem fogja megbocsátani, mert a könyv lényeges részei nem a barbáros vikingekről szólnak. (Harminc évvel később, 1995-ben tetőtől-talpig újrafordítottam ezt a sagát, akkorra már méltóbb címmel.)
Nagy ívű, összetett kompozíció, két nemzedéknyi mélységben ábrázol egyéni sorsokat, vállalkozásbeli fejlődést és zaklatottságot, szerelmi fűződéseket, és közben, a szereplők cselekményeként kiépül az Izlandi Néphatalom (ahogy akkoriban államukat hívták:) igazságügyi és törvénykezési-bírósági struktúrája, megfejelve egy fellebbviteli bírósággal a 11. század elején.
A könyvről több tucatnyi reflexió, kritika jelent meg, magyarul és izlandiul is. A Nobel-díjas Laxness még a Times Literary Supplementben sem röstellte dicsérni, hogy sok európai országgal ellentétben, Budapesten az első izlandi sagát közvetlenül izlandiból fordították.
Kormos István javaslatának kikerekítéseként aztán életre kelt az antológia-vállalkozás második kötete:
1967: Skandináv költők antológiája
Dánok, föroyariak, izlandiak, norvégok, svédek
A világirodalom gyöngyszemei, Móra Kiadó, 632 o.
Ez volt az első, ilyen tárgyú összefoglalás magyarul. A válogatás, bevezető tanulmány, jegyzetek és a szerkesztés mellett a versek jó felét is magam fordítottam, de mint az előbb, a többi versből nyersfordításokat készítettem Illyés Gyulának, Weöres Sándornak, Jékely Zoltánnak, Orbán Ottónak, Lakatos Istvánnak, Görgey Gábornak és több más jó költőinknek.
A könyvnek igen jó visszhangja támadt, dicsérték gazdagságát, újdonatúj versformáit, a versek sajátos etikai vagy épp modernista beágyazottságát, költőinek tarka tablóját.
Nem meglepő, hogy hamarosan hasonló munkát kért tőlem egy másik kiadó is:
1970: Észak-európai népek irodalma
Tankönyvkiadó, 486 o.
Ebben már vers, próza és drámarészlet is volt, és néhány évtizedig középiskolai kötelező olvasmánynak jelölték. A válogatást előbb maga a kiadó akarta megejteni, sajnos mire magával elégedetlenné vált, nekem már csak csökkentett mozgási lehetőségem maradt.
A 60-as évek végén vágtam bele pályám legnagyobb vállalkozásába, az akadémiai Világirodalmi Lexikon skandináv, Benelux és némely elméleti témakör főmunkatársi és cikkírói teendőinek.
1970..1995: Világirodalmi Lexikon 1-18. kötet
Akadémiai Kiadó (2 millió sor)
Az én munkaterületem, Északnyugat-Európa, nagy megbecsülésnek örvendett e kiadványban. A 2 millió sornyi teljes lexikonanyagnak majdnem 5%-át, 96.500 sort én írtam, 993 skandináv+ 616 holland-flamand és francia-belga, valamint 70 elméleti – összesen 1.679 lexikon szócikket, mintegy 96 szerzői ív terjedelemben.
Ha komoly ember megkérdi, hogyan vállalhattam magamra ekkora felelősséget egy egész kis földrésznyi világirodalom megismertetéséért, azt felelem: minden országban és nyelvterületen hosszú időket kószálva, olvasmányaim közben, buzgón kerestem kritikusok, irodalomtudósok könyvkiadók mellett az odavaló jeles költők-írók-újságírók barátságát is, és ennek révén kitanultam a legtalálóbb-legokosabb felfogásmódokat és legérdekesebb pletykákat irodalmi közéleti dolgokban, és ezekben eligazodva szereztem be azt a kb. 3-4 000 kötet könyvet, amelyekből közvetlen olvasási élményekre építhettem cikkeimet. Van köztük tanulmányhosszúságú cikk is, úgy 70-80, ezek többnyire kötelező olvasmányok lettek a skandináv vagy németalföldi szakosoknak.
Érdekes észrevétel: ha az ember nem betűrendbe, hanem időrendbe helyezi ezeket a lexikoncikkeket: 7 nemzeti irodalom történeti vázlataiként is tanulmányozhatja írásaimat. Végtére is, nem hathat kérkedésnek, hogy ÉNy-Európa kisebb, germanica minor nemzeti irodalmait (összesen: kilencet) az én segítségemmel tanulmányozhatta első kézből és apró részleteiben a magyar olvasó. Ugyanakkor bánatosan kell megjegyeznem, hogy az első, 1970-es, majd az utolsó, 1995-ös kötet óta máig sok évtizednyi idő telt el, vagyis a lexikon figyelő tekintete megüvegesedett. Lassanként újra el kellene kezdeni figyelni, csak épp nem biztat senki.
Vissza az 1. részhez Tovább a 3. részhez
