Bernáth István honlapja
NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák
Egy kevés életrajz
10. Utazni földön, vízen, levegőben - Délibb pásztázások
Izlandról azonban ezúttal többet nem mondhatok, később még nem marad említetlenül. De közben, sőt időben kissé hamarább is befészkeltem magam Hollandiába, kivált Amszterdamba.
A földgolyóbis déli gömbsüvegén: Dél-Afrikában
A teljes tájékozatlanság, amely már szinte elkápráztatott: délelőtt 10-kor a barátom kitett a kocsijából Durban közepén, azzal, hogy délután 5-kor értem jön, s nagyot ebédelünk. De vigyázzak a táskámra, zsebeimre, mert 25.000 (főképp fekete) zsebtolvaj és rabló fürkészi az áldozatokat. Nézem a térképet, elindulok, de rossz sejtelmekkel, a bevásárló utcákba. Sehogy sem stimmel, a templom nem előttem, hanem a hátam mögött bukkan fel a Nap járása szerint. Végül öt percre leállok, és figyelem a térképet, hogy el ne mozduljon: akkor veszem észre, hogy a Nap a templomtorony fölött delel, pontosabban északol, minden fordítva van (az Egyenlítőtől délre!), később még hozzáfűzöm, hogy a mosdókagylóban lefolyó víz is az óramutató járása szerinti körökben folyik lefelé, míg nálunk otthon, fordítva.
A tajvani népsűrűségben szédelegve
Munkaterepek
Gyerekkoriak
Az Orion rádiógyárban
Két könyvkiadónál
Rádióban és tévében
Élet a panelban
Egyetem
Morális, intellektuális légkör
Konferenciák, kongresszusok
Panelban élni
Régi szép skandináv nem-utazások
Osló – Weber, Nagy külügy
Korom elvtárs
Bíró Zoltán
Manherz
Összefoglalás
Tizenhat éves koromig, úgy-ahogy, vallásos voltam, olyan illendően, ahogyan szüleimtől láttam, meg ahogyan egy katolikus gimnáziumban illik, 5-6 évig ministráltam is (ma is tudok még hosszú, latin miseszövegeket). De nem volt magva, a környezetemben sem, bennem sem, hit nem volt bennem. (Öcsémben egy szegedi jezsuita, gimnáziumi lelkigyakorlatkor feltámasztotta a hitet, érettségi után jezsuita szerzetes lett, távol-keleti misszióba ment, és csak 20 év után döbbent rá, hogy a hitének nem leli fedezetét. Gyorsan még családot alapított Tajvanon, és angol egyetemi tanárként fejezte be.) Elkezdtem Istennel provokálódni: pénteki gyónás után, egyik rokonom asztaláról zsebre tettem 1 pengő 20 fillért (ma kb. 2-300 Ft), vasárnap a misén áldoztam is, figyeltem a számban az ostyát, nem robbant fel, semmi nem történt… Még néhányszor másféleképpen, onanizálással is (legközelebb majd eggyel többet gyónok meg) … semmi, de semmi. Viszont egy 2-3 évvel idősebb osztálytársamtól olvasni megkaptam Darwint, Eddingtont, egy Einsteint népszerűsítő brosúrát és hasonlókat, vele magával beszélgetve pedig megfogalmaztam, hogy semminemű természetfölötti dologban nem hiszek, pontosabban, mondom ma, erősen hiszem, hogy semminemű természetfölötti dologban nem hihetek. Viszont nem kárhoztatok, nem nézek le senkit, aki hisz istenben, túlvilágban, újjászületésben, ember ehhez elvben nem érthet. A klinikai halálból visszajöttek élményeit oktalanság volna túlviláginak minősíteni, ha tényleg meghalt, nem lehettek légyen élményei. Ezeknél sokkal reálisabb dolog akár pl. telepatikus észleleteket, intuitív megoldásokat respektálni.
Egyszer kerültem olyan helyzetbe, hogy most bizonyára meghalhatok… 77 évesen, 2005-ben több óra alatt föllépett szívemben egy paroxizmális tachycardia, 230-as pulzussal dübörgött az ütőerem. Mentő nem jött, magam vezettem be az autót a közeli kórházba, azon nyomban az intenzívre kerültem, sokkolni nem lehetett, nemrég vacsoráztam, becsatoltak infúziókat, folytonosan ketyegő EKG-t, és éjszakai félhomályban feküdtem. Elképzeltem Orbán Ottó barátom terminális angyalait, az Agyhalált s a Szívhalált, üldögélnek lábamnál. Abban maradtam, hogy ha ez az állapot a Szívhalál közeledtét jelzi, akkor legyen… 77 éves vagyok, 10 éves korom óta nem kerültem orvos kézre, nem is fáj semmim, az életemmel elégedett lehetek, szerettek-szerettem, valószínűleg engem többen-jobban, mint én a többieket, önző tudatosságomban, feleségem, fiaim, unokáim; amit összeírtam-fordítottam, nem nagyszabású, még ha csupa új útjelzőket tűztem is ki… Majd elaludtam, reggelre már csak 160 volt a pulzusom. (Ahogy rendbe jött a szívem, egyre félősebb lettem, főleg a meghalás előtti stációktól riadozom.)
[A rovat feltöltés alatt]
