Bernáth István honlapja

HERMAN WILDENVEY 1886-1959 norvég

Dal

A dommerkolleni lány elaludt…
Szép májusi est!
S a legény, kikerülve a kerti kaput,
átbújt a sövényen, által a kerten,
futott szélkönnyeden és elepedten
hozzá egyenest! egyenest!

De a lány öregapja, hohó! az öreg
kinyitotta szemét!
A legény ugrott és lopva szökellt
a fehér rejtekbe, a nyírfa-homályba,
honnét nincs messze a lányka szobája,
hogy a célt… hogy elérje a célt!

Ébredj, kicsi lány, engedj be, te szép!
Kopogott a legényt,
s tárultak az ablak szárnyai szét.
Mászott sebesen, majdhogy belefáradt…
Sötét volt bár, meglelte az ágyat
lábujja hegyén, lábujja hegyén!

E percben erős kéz csípte fülön,
s kidobta a gazt!
Felüvöltve fenékre esett a füvön.
Öblös nevetés harsant fel a házban,
ült kint a legény az öklét rázva,
s bosszút forralt, fene bosszut akart.

Azóta megédesedett a pofon,
emléke zenél!
Ma nem venné a legény se zokon…
És a dommerkolleni lányt, meg a fenti
ravasz, ősz öreget soha el se felejti,
valamíg csak él, amíg csak él.