Mi mindnyájan
megtettünk minden tőlünk telhetőt
Senki nem vethet szemünkre semmit
Elüldögéltünk türelmesen
egy hintaszékben épp úgy mint egy bakon
eljátszogattunk feleségünkkel
és meg-megbotlottunk néha a küszöbben
Némelyikünk még ülőfürdőt is vett
vagy vallási félórákkal kúrálgatta magát
Egyetlen fintor volt egész életünk
egy fütty az űrben
Várjuk a nyugdíjazást
a hallgatag és nincstelen
örökkévalóság hivatalától
Élni annyi mint választani
és mily csábító dolog választani tudni
a betonfal
és a véresre kapart körmök között
Ó fiatalság pattansz ki az ágyból
hogy forogjanak a kerekek
hogy változzék a világ
míg az én kábult ürességem körül
mint hernyók másznak a napok
és barátaim jóindulata úgy öleli körül
ugráló ádámcsutkám mint a kötél.
Már csak az öregkori viszketegség
ihleti mozgásra kezem
ahogy elnyomok egy cigarettát
vagy ahogy szétbombázok egy pályaudvart
Minek emlékezzem
minek reménykedjem
minek szeressem a betonfalat
a kerekeket az üres napok hernyóit
vagy a barátság kötelét
Élni annyi mint választani
Ó üdvözítő választás
közömbös
és lehetetlen dolgok között