(Egy régi vers modorában)
Vágtattam ifjan szerte a világban,
majd rangos úrként Északnyugaton.
Hol romok vannak, mindenütt jártam,
ma a császárok sorsát kutatom.
A Han-paloták helyén hegyi erdő,
hol a Csou-kastélyok álltak, káka nő,
nem látni sehol nyomaikat sem.
Csing császár kertjén is eljárt az idő.
Az ősz közepén északi szél fúj,
és zúzmarás szirmokkal kavarog.
Elsápad ékes fénye a napnak,
ha az égre szitál a sárga homok.
Minden kocsi egy célba ér végül,
s lelkünk is, ott lent, eggyé alakul.
Hány, de hány bölcs férfi hunyt már el eddig!
Öleld át sorsod panasztalanul!