Bernáth István honlapja

LINA SPIES 1939- afrikánsz

Egy miatyánk Dél-Afrikáért

Uram, szenteltessék meg országunk
minden gyermekének neve –

azoké
       akik süteményt formáltak homokból,
       akik szirti hasadékába kergették a borzot,
       akik száradni kitett gyapjún hemperegtek.

Lélegzet visszafojtva néztem,
       ahogy fekete felsőtestük a lefogott állatokra borul,
       és ollóik olyan élesek, hogy egyre csak aggódtam
       nem vágnak-e mellé, vért ontva, kínt osztva.
       De fekete kezük óvatosságával
       csak ritkán sértették fel a fehér bőrt.
       És már oszthattam is az utalványokat,
       mert méltó a munkás az ő bérére,
       annak száma szerint, hányat nyírt meg,
       és utána könnyű léptekkel jár a nyári dombon.

A bálákat már fölgerebenezték, elfuvarozták,
lábamról a gyapjúzsírt már rég lemostam,
a bárányokat már rég nem lökdösöm félre.

Ahogyan mi is megbocsátunk
       a lármás beszédűeknek,
bocsáss meg nekünk, feledékenyeknek
       és kipihenteknek is,

       hogy mi soha nem éltünk falvaikban,
       soha nádparipán nem lovagoltunk,
       még mezítláb sem futkostunk soha.

És Uram, tekints a kezünkre:
nézd, fehér csuklómon fűből font karkötő,
fekete játszótársam fonta művészien,
ahogy én sohasem tudtam volna.

Mert Tiéd az ország
       és a Nap
                  és a legelő juhok.

Tedd, hogy a mi kezünk is szeressen,
az ínségeseknek Magad szabj ruhát,
nehogy vér folyjon fölöslegesen,

és Te oszd ki majd az utalványokat.