Hadd énekeljem most
két széles vállam közt: a tengert
A bánatos fiúk festik
túl kéknek és túl mélynek csupán azért
mert tengert még sose láttak:
A tenger tele fehér táncosokkal
forrón szárnyalva áramlanak
mint madarak a kalitkában
A tenger mindennap ünnepet ül
sudár szép asszonyokkal ünnepel
Ezért is oly fáradt néha mint egy anya
A tengeren átgázolhatsz szigetről
szigetre és ezer kicsi tenger szunnyad
az igazi nagynak árnyékos kertjében
Nem igaz hogy a tengernek olyan a szaga
amilyet egy hadsereg hagy maga után
A tenger trillázó hárfaként illatoz
és édes a habja. Csöppet se sós
ez merőben csak ráfogás.
Csatanyert kipirultan és megvert-kövéren
kicsiny szobája ablakánál
áll a tábornok
fürdő után.
Pályáját sohasem
szelték át asszonyok,
a hasa kardpengék
csókjától bolyhos.
Elhízott férfimellei
(melyek még úgy kidagadtak
az európai hadjárat közben)
most petyhüdten csüngenek.
Fürdővizétől nedvesen, Waterloo-jától vörösen
kicsiny szobája ablakánál
ott áll a tábornok és
elkezd törölközni a nemzeti lobogóba.