Bernáth István honlapja

JENS AUGUST SCHADE 1903-1978 dán

A költő

Ismerik-e Schadé-t, a vidám költőt?
Látták-e már netán naplementekor?
Ott szokott ülni a kerek golyóbis szélén,
és rágja ceruzáját ernyedetlenül.

Aztán letép egy falatnyi napot,
gondosan megrágja, megétkezik,
majd füttyent egyet, s a szívére mutat:
és szívéből napmadarak röppennek elő.

Testi szerelem

Testi szerelem, húsevő növény,
harapj belőlem, kívánom, hiszen
nem más ez, mint lelked jelképes
simogatása, lelkedé, mely
magába von, szeretlek,
és csak téged szeretlek így,
másokat csupán őszintén és mélyen szeretek,
téged az életemmel,
állócsillag fortyogó tüze,
szívem ifjú erdejének
örökké csobogó friss forrása,
mely ezüstösen bepermetezed
a világmindenséget,
az én kis tavaszi erdőmet is.
Érzed? Gyerekeinkkel játszunk,
szívünk erős és okos
gyerekeivel. Felejthetetlen
kortársainkkal. Gyönyörűséges
bűnöket követünk el velük
(az ártatlanokkal) szemben,
és virágok fakadnak
szívünk erdős televényén.
Mert két erdő vagyunk,
és két forrás is vagyunk,
és elvegyülünk, mint baglyok a ködben,
körülölel a szél,
körülfognak a föld
vizei, és csillag támad
szemünk kétszeres ikertüzéből.

A földön, március 5-én hétfőn, este 6-kor

Halad hetykén a nap
nyugatról keletnek.

Megyek hátrafelé a járdán,
és dünnyögöm a magam napénekét.

Gondolataim visszafojtom.
Egy új világ küszöbéhez értem –

Annyi minden történt
az utóbbi félórában,
benéztem
apámhoz is.

Néhány perce, hogy meghalt.