(Egy szőnyegképen)
Két pálma magaslik Ázsiában, sötétlik rajzuk árnya fönn.
Aranytó csillog Ázsiában, istenszem hullatta könny.
Fénylik s izzik a hegy gerince, vörösen reszket vonala,
finom árnyékot bocsát rá az elközelgő éjszaka.
Egy lovas poroszkál Ázsiában. Éj van, a vízen lángködök,
éj van, hajlongnak a pálmák: egy hazát keres a haza képe mögött.
Egy lovas poroszkál az alkonyatban, szívében a világ bánata –
köpenye fekete, bélése vörös, lova fehér, mint a hegy hava.
Ülhetnénk csak fel lovunkra, s kutathatnánk, akárcsak ő,
a hazát a haza képe mögött, hol fenn fénylik a sziklakő.
Lovagolhatnánk bár mi is az éjben, hol zordan tűz a csillagok szeme,
a hegy, a tó s a pálmák felé – Ó, ha találkozhatnánk vele!