Felhők alatt madár siklik
habok alatt halak szállnak
köztük ül-ül a halász.
Nagy felhő lesz a habokból
tornyozó hab a felhőkből
köztük ül-ül a halász.
már hogy volnék én nyájas-szíves költő,
inkább vagyok a szerelemre nyelvet öltő
ripacs, mert nézd, mélyében mennyi gyűlölet,
a felszínén meg mennyi nyegle tett.
anyja a líra a politikának,
én is egy forradalom szócsöve vagyok
s a misztikám: hogy megrohadott
hazugságból az erkölcs új létre támad.
a bársonyköltők, szól tovább jelentésem,
nemes lelkűen s riadtan kihalnak.
mostantól már csak izgatott vadaknak
forró vastorka fog szólni, zenésen.
s én is, aki, mint patkány a hurokban,
lakom e versben, csak most kezdtem tervbe fogni
a forradalmat: nos, rímpatkány-sereg, csúfold ki,
vesd meg még ezt a verset is nyugodtan.