Bernáth István honlapja

LAVE és JON (15-16. század dán népköltészet)

Szépen kérlek mindnyájatokat,
– de csak pártatlanul! –
kapjuk magunkra aranysisakunk,
mert itt jön Jon úr.

Peder úr, ahogy a tingből hazajött,
       – de csak pártatlanul!
Kirsten, a lánya, máris faggatja őt,
       hogy s mint van Jon úr.
Kapjuk magunkra aranysisakunk, mert itt jön Jon úr.

„Hozott az Isten, Peder, jó atyám!
       - de csak pártatlanul! –
Volna-e híred a tingből valahány?”
       És hogy van Jon úr?

„Egy hírem szívedhez legközelebb,
       – de csak pártatlanul! –
ifjabbik Lave úr megkérte a kezed.”
       De nem ám Jon úr.

„Hogy Lave úr kért volna engemet?
       – de csak pártatlanul! –
Ő eszelte ki, ő bánja meg.”
       Nem úgy Jon úr.

Begyűlt Lave úrnál a lakodalom
       – de csak pártatlanul! –
„Szaporán lovamat megpatkoltatom,
       s megyek én is” – mondta Jon úr.

Ahogy aztán Jon a tanyához ért
       – de csak pártatlanul! –
markos, erős ló, lovasán szürke vért.
       „Itt volnék” – mondta Jon úr.

Hullott éjjel a fűre dérlepel
       – de csak pártatlanul! –
Már a menyasszonynak fekünni kell.
       „Vele én is” – mondta Jon úr.

Tárták az ágyas szoba ajtaját
       – de csak pártatlanul! –
Jon markában fénylett a fáklyavilág.
       „Elsőnek én” – mondta Jon úr.

Aztán ahogy Jon rátolta a zárt
       – de csak pártatlanul! –
„Mondj, Lave, a többinek jójszakát!”
       – szólt még Jon úr.

Hallja ám Lave, ahogy elköszönt
       – de csak pártatlanul! –
„Jon úr fekszik bent mátkád karja közt!”
       Mert ott volt Jon úr.

Alighogy pirkadt s oszlott az éj,
       – de csak pártatlanul! –
útra kelt Lave úr a király elé.
       „Veled én is” – mondta Jon úr.

„Nagyságos uram, tisztesség-becsület,
       – de csak pártatlanul! –
vajha panaszomra megnyitnád füled?”
       „Felőlem” – mondta Jon úr.

„Érkeztem mátkámmal nászunk éjibe,
       – de csak pártatlanul! –
hát nem egy másik feküdt volt az ágyába be!”
       „Épphogy én” – mondta Jon úr.

„Márpedig ha egyért lobbant fel szívetek,
       – de csak pártatlanul! –
érette előttünk most lándzsát törjetek!”
       „Így van jól” – mondta Jon úr.

A kettő először, hogy összefutott,
       – de csak pártatlanul! –
Lave úr lova mindjárt térdre bukott.
       „Állítsd föl” – mondta Jon úr.

A kettő másodsor, hogy összefutott,
       – de csak pártatlanul! –
nyakát szegte Lave, föl se is ocsudott.
       „Békén nyugodj” – mondta Jon úr.

A lány mostan össze-összecsapta tenyerét
       – de csak pártatlanul! –
„Nem láttam ilyen jó mókát se rég’”
       Győzött Jon úr.
Kapjuk magunkra arany sisakunk, mert itt jön Jon úr.