Bernáth István honlapja

JIN CSUNG-VEN 407 k.

Nan-csouban, Csiu-csing hegyén írom

A négy évszak, négy pikkelye egy halnak,
hatásuk mégis sorra-rendre más.
Ezért csak a tiszta, napfényes őszben
árad ránk költői indíttatás.
A táj fényt lehel a messzeségbe,
köröttünk minden mélán ránk figyel.
Jajgat a patak a szurdok mélyén,
fönt szél száguld, és feketén énekel.
Hull a virág, s megbékél a halálban,
virágzást nem tűr ez a hűvös idő.
Van, ami múló, és van maradandó:
gondold el, milyen a gomba, s a fenyő!
Huan Hszüan, a bölcs, búsul az idővel,
s a hegyre menendő, kocsit hivat.
Lakomát ad ott majd a szeretet jegyében,
kösse össze serleg a barátokat.
S hogy együtt vidulok e társasággal,
tűnni érzem önhittségem jeleit.
Aki méltatlanul főhivatalnok,
a végén úgyis jól kinevetik.