Bernáth István honlapja

JOHANNES V. JENSEN 1873-1950 dán

Hétköznapok

Nézd, az esőverte fjord fölé szivárvány íve épült!
A messzeségben fényoszlopok szakadnak le az égből,
és a földekre napfénynyi kerekséget gyújtanak.
Amott egy karéjnyi boldog rét, tehenekkel, emitt egy tanya…
oly közel a szívedhez, és mégis oly messze már!

Itt a folyó és itt a völgy, honszerző őseink földje,
templomok állnak a hajdani pogány vérmezőkön,
mögöttük mérföldnyi nagy rétek, földjükben az ősök csontjai.

Hát innen származunk.
Minden második dán
önerejéből lett szegény ember,
baktat borjával a piacra,
és a másik, aki tőzegásásból az égre néz,
nyers és kemény kémleléssel, mint a hód:
tőlünk örökölte nagy, fehér kezét
és makacs, kék tekintetét is.

Ott fenn a dombtetőn, honnét jó kilátás esik,
ott áll a zsellérház, abból vánszorgott ki,
a jobbágy-éjszakából nemzetségem, a fényre,
gúzstól-kalodától zsibbatag tagokkal,
és szédelegve, mert túl sok vérük veszett
istenfélő férgek szívókáin át…

Hallod? A messzeségben lövés hangja csattan,
föld alatti lábdobbanás a szántók alatt.
Becsapódott gazdag ládája a nyárnak.
Rég voltunk fiatalok, barátom.
Reményeinket alaposan megtépázták.
Sebaj, gyönyörűen haldoklunk majd, testvér.
Merüljünk meg bátran hétköznapjainkban,
győznünk amúgy sem adatik máshol.
És legyen ez a mi munkánk harapós játék,
kemény ájtatosság,
hadd okuljon ez a néhány millió lélek
a híres királyi Dániában.