Bernáth István honlapja

JEN JEN-CSE 384-456

Öt kiváló férfi dicsérete

1
Zsuan Csi, a gyalogsági tiszt

Értelme nagy volt, s mély a pillantása,
katonaként nem is szolgált sokat.
Hogy fénye tompuljon, inni kezdett,
s szavalt gúnyverset, hasonlatokat.
Hívón füttyentett a remetéknek,
mert került minden ceremóniát.
Zsákutcánk végén is bánattalan mondta:
Fogadjuk némán, mit nyújt a világ.

2
Hszi Kang, a testőrkapitány

Sehogy se fért össze a világgal,
hajnalpírt evett, nem halt meg soha.
Ez holta után testén is kitetszett,
mint írásain a szellem nagy foka.
Nem hitt sok közös tapasztalatban,
s egy-egy hegyi remete volt csak hive.
A főnixnek lemetszhetik szárnyát,
de a sárkány, az megszelídül-e?

3
Liu Ling, a törzstiszt

Az ajtót mindig magára zárta,
érzelmeire így tett lakatot.
Öröme nem volt se dob-, se harangszóban,
se színes tárgyban, bárhogy ragyogott.
Agyára sűrű leplet vont a borból,
de léha nem volt soha, hiszed-e?
Roppant mélyérzésű emberként élt,
kis verse vallja: A bor dicsérete.

4
Zsuan Hszien, Si-ping kormányzója

Felhőt ölelő nagy szellem volt ő,
tehetségét áldott is a nép.
A hangok titkát is fejtegette,
buzgón fülelte sok fémhangszerét.
Kuo Ji mindjárt rajongott érte,
San Tao ott látta volna a császár körül,
hívták sokszor, de semmit nem vállalt.
Aztán kormányzó lett, véletlenül.

5
Hsziang Hsziu, a kamarás

Bár lénye szürke volt, és egyszerű is,
ecsetje bölcsen rajzolta a szót.
A tao-t s a legfőbb titkokat kutatta,
de betűt nem rágott, csak olvasott.
Lü An barátjával vadlibaként szállt,
Hszi Kanggal meg főnixként lebegett,
ők hárman együtt kószáltak mindig.
Halálukat egy fu-ban siratta meg.