Bernáth István honlapja

HENRIK IBSEN 1828-1906 norvég

A légvár terve

Olyan, mintha ma volna, elfödi a jelent,
amikor első versem a lapban megjelent.
Bérszobámban dohányfüst gomolygott, szállt, suhant,
engem is így töltött el bódult önbámulat.

„Légvárat építek most. A legszebbet északon.
Egyik szárnyát kicsinyre, másikát nagyra rakom.
A nagyban egy halhatatlan költőzseni lakik,
a kicsinyben meg egy kis lány éli le éveit.”

Úgy tetszett akkor, tervem csupa harmónia,
utóbb mégis meg kellett hiúsulnia.
Semmi nem lett belőle, agyam lágya benőtt:
szűkös volt máris a nagy szárny, a kis szárny meg összedőlt.

Az emlék hatalma

Tudod-e vajon annak a nyitját,
hogy a medvét hogyan idomítják?

Szelídítője beülteti egy üstbe,
majd szól az asszonynak: „Derekasan fűts be!”

Fogja aztán húzós harmonikáját,
s kiált egyet: „Bundás, szedd a lábad, járd hát!”

A mackó akkorra már se nem hall, se nem lát,
veszteg állni nem bír, csak kapkodja a lábát.

Később pedig, hacsak e nótát hallja,
búvik belé a táncördöge újra. –

Kerültem magam is ilyen üstbe hajdan,
volt részem izzásban, tánczenés zsivajban.

Több is pörzsölődött meg, mint csak a bőröm,
emlékeim közül soha ki nem törlöm.

S ha a jelen e múltból bármit felvarázsol,
akár ha ott topognék megint a parázson.

Körömbe vert tüske nem ér fel e kínnal –
ropnom kell a táncot verslábaimmal.

Vers

Az élet – csata trollal,
aki szív- s észrontó hatalom.
Az írás meg – hogy a tollal
törvényt ülj tenmagadon.