Bernáth István honlapja

HSZIAO KANG 503-551

A nagy toronyból

Felhőkig ér a nagy torony csúcsa,
az ég s a föld innen már végtelen.
Ilyen magasból füvet és fát is,
hegyet s folyót is egynek lát a szem.
A Lo-jang-i utat látom a ködben,
de hogy az-e, biztos nem lehetek.
A jáde-lépcsőn ott áll egy barátom,
véle köt össze emlék, szeretet.

Barkavessző-tépő

A barkavesszők összefonódtak,
tépem tavasszal, töröm szaporán.
Sűrű a lomb, madár se bújja,
gyönge a szél, virág szirma se száll.
A városfalnál most pásztorsíp szólal,
az erdőben meg tülök szava búg.
Nem elválásról sír egyikük sem,
teljes szerelmet szólít dallamuk.