Bernáth István honlapja

INGEMAR GUSTAFSON [1961-től: LECKIUS] 1928-2011 svéd

Spleen

Sosem szűntem meg a kőkorszak emberének lenni. Tiltakozom minden ellen, ami a kőkorszak után következett. Egyre nehezebben viselhető el az a mód, ahogyan az emberek azóta egymást gyilkolják. A kőkorszakban az emberek lassan és fájdalmasan gyilkolództak. De ma?... Ehh! Látni-e csak egy villanást is a lövedékből, ahogy elsüvít a levegőben? Az ember vállat von, hazamegy, és kilő egy rakétát a föld túlsó oldalára. Mióta így van sora, lassan és fájdalmasan nem történhet semmi.

Burokban

Egy kókuszdióban éltem le egész életem.
Szűk, sötét burokban.
Reggel volt a legrosszabb, mikor nyújtózkodni akartam.
Leginkább mégis az fájt, hogy lehetetlen volt kapcsolatba lépnem a külvilággal.
Arra a véletlenre meg nem számíthattam, hogy valaki belebotlik a kókuszdióba, és feltöri. Így hát végképp arra ítéltettem,
   hogy életfogytiglan benne maradjak,
      és elpusztuljak.
Útálom ezt a kókuszdiót.
Néhány évvel halálom után megtalálták a kókuszdiót, feltörték, és megpillantották benne összezsugorodott csontvázamat.
   „Ronda egy baleset!“ mondták.
   „Ha csak egy kicsit is hamarább bukkanunk rá…“
   „Talán még megmenthettük volna.“
   „Lehet, hogy mások is beszorultak így egy kókuszdióba?“
   „Szabadítsuk ki őket!“
Kiáltották, és szétkalapáltak minden kókuszdiót, ami csak a kezük ügyébe esett.
De hisz ez ostobaság és időpocséklás!!!
Ember egy kókuszdióban?! Ennek a valószínűsége egy a millióhoz!
De ott van a sógorom, ő már évtizedek óta él egy mogyoróban.

Áss szelíden és gondosan

Áss szelíden és gondosan.

Mi, többiek itt állunk fent,
figyelünk, és várunk rád.

Mélyre ne áss,
még majd könnyen rátalálsz,
amit keresel.

Áss csak szelíden
és gondosan.

Biztos, hogy eljön a napja,
mikor boldogan így szólsz:

Barátaim, ma, ezen a mai, szent napon
végre nem találtam semmit.