Vagyunk a csengő pénz fonákja,
melyen a Király ragyog.
Gondunk-bajunk ő meg se látja,
halk-szelíden mosolyog.
Belengi szférák muzsikája
csillag-koronás fejét,
miközben hím a nőt vadássza,
s gyerekjaj veri fel a sötét
éj szerelmi műhelyét.
Mi lett belőlünk közelében?
Rózsakertjében tövis.
Vulkánja s fáklyái tüzében
hamu lettünk s a bűze is.
S akár szétmar a hegyi láva,
akár harc, testvérviszály
tipor minket a föld porába,
fajtánk örök poklokra száll:
torzképed vagyunk, Király.