Bernáth István honlapja

NORDAHL GRIEG 1902-1943 norvég

Norvégia

1.

Fodros, ólomszürke habok
a tengeren.
Jeges hálót vontatnak amott
az emberek.
Íme, Norvégia.

Szürke a nép, ha kél a nap,
s nyüzsög a tér,
s szürke, ha hull az alkonyat,
mikor hazatér.
Íme, Norvégia.

A réteken szélből fakad
szimfónia,
lakik roskadt tetők alatt
a föld fia.
Íme, szülőhazánk,
Norvégia!

3.

Ritkalehű, fagyos éjszakán
       keresi egymást két szerető.
       Lángnyelv tör elő.
Keserves az éj, nagy s puszta magány.

Keresi szívünk szép Norvégia szívét,
       s hidegen, viharon átlobban a láng:
Ím, együtt lehetünk, sorsunk egyesítvén –
       mi és a hazánk!

5.

Csodái vannak
a szőke éjnek.
A hegy éjféli
napfényben alszik.

A fény sugara
a szakadékból
egyszerre felszáll
ezernyi szárnnyal.

S lezúdul újból
éjnyugovóra,
s a hegy fehéren
alszik a csöndben.