|
Hajnallik,
hév-meleg hatalmak
ébrednek szerte
sarkain a világnak.
Fölserkent e tavaszban
földünkön mindenhol
országoknak népe,
okos haraggal.
Csatákra virradtunk,
lépnek csapatok,
száll a Nap feljebb,
hallik szárnycsapása.
Halljátok hát,
harcba vonulók,
ifjú valkűrök
virradat-énekét.
Tavasz van,
támadnak
friss népek,
felkelők.
Tisztjeik
tisztükben
vitéz és vakmerők,
mint valaha is.
Vesd rá magad,
magyar valkűr,
ellenségre,
elbírsz véle.
Nornák értelme
érleli gyümölcsöd,
s kezdik a kardok
diadal-dalukat:
|
„
Új nép lepi
el a partot,
messziről jött,
nagyratörő.
Riadjatok fel,
híveink mind,
keltő szóval
jönnek keletről.
Megvirradt, Atli,
szakaszd alvásod,
nem vinnyogni, most
vívnunk adatott.
Szőjünk, szőjünk
szörny szövetet,
múltjukon állnak most
bosszút a magyarok.
Öröktől egyet
öröklöttünk,
hajdan-időkből
apa-hagyományt:
mi magyarok
e márciusban
méltó becsüléssel
bírjuk szabadságunk!
Rónak a nornák
baj-rúnákat,
ütközeteket,
házra üszköt:
rójatok bár bajt,
biztos halált,
szerencse-vesztést,
csak ne szolgasorsot…”
|
