Bernáth István honlapja

ÉNEKEK ÉNEKE i.e. 9-3. század héber

1

1 Salamon legszebb éneke.

2 Csókolj meg szád csókjával,
mert bornál jobb a szerelmed.
3 Édes az olajod illata,
a neved is csurranó olajnak illata,
kedvelnek érte a lányok

4 Vonj magaddal, futnék mögötted!
Termébe bevitt a király.
Ujjongunk ott és vigadunk tevéled,
hisz bornál részegítőbb a szerelmed.
Méltán szeret, ki téged szeret.

5 Fekete vagyok,
de széptermetű,
jeruzsálemi lányok,
mint a kédárok* sátrai,
mint Salamon szőnyegsátrai.
                                            * déli nomád arab törzs, remekmívű sátrakkal
6 Ne vessetek meg azért,
hogy ily fekete vagyok,
hogy így megperzselt a nap.
Anyám fiai rám igen megharagudtak,
tettek szőlőkertek őrzőjévé,
a magam szőlejét nem őrizhettem.

7 „Mondd meg nekem,
kit lelkem szeret,
juhaid merre füvelteted,
és délben
merre heverteted,
mert mért kóboroljak,
mint az elleplezettek*,
társaidnak nyájai közt?”
                                            * Tisztességes nőnek szégyen elfedni fejét vagy arcát
8 „Ha nem tudnád, hogy merre,
te legszebb asszony,
vedd útadat a nyáj nyomában,
s hol a pásztorsátrak állnak,
oda hajtsd ki gödölyéid.”

9 Mint a fáraó fogatában futó kancaló,
olyan vagy, kedvesem.
10 Mily szép az arcod
gyönggyel átszőtt fürtjeid közt
és nyakad a gyöngyfüzérben.
11 Veretek még néked aranykösöntyűt is,
ezüstszögekkel.

12 Míg pamlagán nyugszik a király,
illatát árasztja nárdusom!

13 Mirha-csokor, ha melleim közt pihen,
olyan az én szerelmem.
Ciprusfürt Én-Gedí* szőlőskertjeiben,
olyan az én szerelmem.
                                            * Oázis a Holt-tenger parti sivatagban
15 Mily szép is vagy, kedvesem,
mily szép,
galambok a szemeid.

16 Mily szép is vagy, szerelmem,
az arcod mily gyönyörű!

17 Házunkban cédrusból a gerendák,
ciprusból a mennyezet
s üde rét füve az ágyunk.

2

1 Sárónnak* nárcisza
és a völgynek lilioma vagyok.
                                            * A mai Jaffa-környéki tengerparti sáv dús, termékeny része

2 Mint liliom a bogáncsok között,
olyan a kedvesem a lányok között.
3 Mint almafa az erdő fái között,
olyan a szerelmem a férfiak között.
Árnyékában ülni igen vágyom én,
gyümölcse édes ínyemnek.

4 Vigyetek engem a bornak házába,
és tűzzétek fölém a szerelem zászlaját!
5 Tápláljatok engem mazsolás kaláccsal,
üdítsetek almával fel engem,
mert betege vagyok én
a szerelemnek.

6 Balkarja a fejem alatt,
jobbkarjával ölel engem.

7 A réti gazellák és a szarvasünők nevére
esdve kérlek, jeruzsálemi lányok, titeket,
ne keltsétek
és ne keltegessétek
a szerelmet, míg maga is nem kél!

8 Hallod a hangját?
Már jő is emitt!
Táncol a hegyeken,
s a halmokon szökell által.
9 Olyan az én szerelmem,
mint a gazella és a szarvas fia.
Már itt is áll kőfalunk mögött,
tekint be az ablakon,
kutat be a rácson.
10 Megszólal a szerelmem, azt mondja nékem:
„Kedvesem, szépségem, kelj fel és jöjj!
11 Nézd, íme, elvonult a tél,
elhúztak, tovaszálltak az esők.
12 A rügyek feje kipattan,
ideje metszeni a szőlőt.
13 Hallik földünkön gerleszó,
telik édes ízzel a füge zsenge gyümölcse,
és illatozik virágjában a szőlő.
Kedvesem, szépségem, kelj fel és jöjj!”

14 Ó galambom,
sziklahasadékban,
lépcsős rejtekedben,
mutasd nékem arcod,
hallasd velem hangod,
mert hangod édes
és arcod gyönyörű!

15 Fogjátok meg a rókát,
a rókafiakat,
a kertet szétdúlják,
épp mikor virágban áll.

16 Enyém vagy, szerelmem, s én a tiéd,
ki a liliomok közt legeltetsz.

17 Elszáll majd széllel a nap,
s eldőlnek az árnyak,
térj akkor meg,
szökkenve át a szirteken,
s légy, mint a gazella s a szarvas fia
az illatozó hegyekben.

3

1 Kerestem őt ágyamban éjszaka,
kit lelkem szeret,
kerestem, de nem találtam.
2 Fölkelek és bejárom a várost,
az utcákat,
a tereket,
és keresem, kit lelkem szeret –
kerestem, de nem találtam.
3 Jöttek akkor szemben az őrök,
a várost kerülők.
„Láttátok-e őt, kit lelkem szeret?”
4 Alighogy odahagytam őket,
megtaláltam őt, kit lelkem szeret.
És magamhoz öleltem,
s el nem bocsátottam,
vittem őt anyám házába el,
annak termébe, ki vélem megfogant.

5 A réti gazellák s a szarvas ünők nevére,
esdve kérlek, jeruzsálemi lányok, titeket,
ne keltsétek
és ne keltegessétek,
a szerelmet, míg maga is nem kél!

6 Mi jő fel itt a sivatagból?
Akár egy füstoszlop, olyan,
a füstje tömjént s mirhát illatoztat,
kalmároknak minden drága fűszerét.
7 Salamon* gyaloghintója jő itt,
hatvan erős férfi kíséri,
                                            * Nem a történeti király (971-932), inkább népdalok alakja
Jiszráél* legerősebbjei.
                                            * Az Istennel viaskodó Jákób ősatya nyerte ezt a nevet
8 Kardnak tudósa
és kipróbált harcos mindegyik,
ott függ kardjuk oldalukon
az éj veszedelmei ellen.

9 Gyaloghintót készíttetett magának
Salamon király
libanoni fából.
10 Tétette oszlopait ezüstből,
kárpitját aranyból, párnáját bíborból,
szövetjét szerelemmel kihímezték
a jeruzsálemi lányok.

11 Gyertek elő, Cijjón* lányai,
                                            * Hegy Jeruzsálemtől DK-re, utóbb Sion
nézzétek a királyt,
Salamont,
fején koronája,
mellyel anyja koronázta
a násznak napján,
napján szívbeli örömének.

4

1 Szép vagy, kedvesem,
de szép is vagy,
galambok a szemeid,
két hajfonatod közt.
Hajad,
mint a kecskék nyája,
mely hömpölyög le Gíleád hegyéről.
2 Fogaid,
mint a nyírott birkanyáj,
fürösztésből feljövő;
hordoz ikret mindegyikük,
és egyetlent se vetél el.
3 Mint skarlátszín fonál
az ajkad,
és édes a beszéded.
Mint gránátalma gerezdje
a halántékod,
két hajfonatod közt.
4 Nyakad,
mint Dávidnak tornya,
díszesen magaslik,
ezer a pajzsok száma rajta,
és mind hősök fegyvere.
5 Két melled
két szarvasborjú,
egy ünőnek ikrei,
kik liliomok közt füvelnek.

6 Elszáll majd széllel a nap,
s eldőlnek az árnyak,
megtérek akkor a mirhának hegyére
s a tömjénnek halmára.

7 Mindenben oly szép vagy, kedvesem,
oly egészen hibátlan.

8 Gyere, kedvesem, Libanon hegyéről,
gyere velem Libanon hegyéről,
tekints le Amáná csúcsáról,
Szenír és Hermón sziklafokáról,
oroszlánok szirti tanyájáról,
leopárdok hegyeiről.

9 Kishúgom, kedvesem, megbabonáztál,
szemed egyetlen pillantásával,
nyakláncod egyetlen szemével elbűvöltél.
10 Milyen jó a szerelmed, kishúgom, kedvesem,
bornál jobb a szerelmed,
olajod illata jobb a balzsamokénál.
11 Ajkadról, kedvesem, színméz csordul,
méz és tej van a nyelveden,
ruhádnak illata, miként Libanon illata.
12 Elzárt kert vagy, kishúgom, kedvesem,
elzárt kert vagy,
lepecsételt forrás.
13 Gyümölccsel rakott gránátalma kert
a te hajtásaid.
14 Nárdussal és hennavirággal,
nárdussal és sáfránnyal rakott kert,
illatos nád áll benne és cimetfa,
és mindenféle tömjént adó fa,
mirha és áloé,
ezernyi fűszeres virág.
15 Buzog ott kerti forrás,
élő vizeknek kútja,
csordulván le Libanon hegyéről.

16 Támadj fel, északi szél, serkenj, déli szél,
ébresszed kertemet, áradjon illata!
Te meg gyere, szerelmem, kertedbe,
és egyéb a pompás gyümölcsből.

5

1 Megyek is kertembe, kishúgom, kedvesem,
tépek mirhát és fűszeres virágot,
eszem mézemet és hozz datolyámat,
iszom boromat és hozzá tejemet is.
Egyetek, barátaim, és igyatok,
igyatok, és teljetek be ti is szerelemmel!

2 Aludtam épp, csak szívem virrasztott,
mikor egy hang szólt, szerelmesem zörgetett:
„ Nyisd meg nékem,
kishúgom,
kedvesem,
galambom,
csodaszépem.
Harmat lepte be hajamat,
éjnek permetje fürtjeimet.”
3 „Köntösömet már levetettem,
öltözzem újra fel?
Lábam is megmostam,
piszkítsam be megint?”
4 Szerelmem akkor
benyújtotta kezét a hasadékon,
s én egész bensőmben megremegtem.
5 Fölkeltem, hogy megnyissak neki,
és kezemről mirha illata áradt,
ujjaimról mirha csöppent
az ajtó reteszére.
Lelkem ellankadt szavától.
6 Meg is nyitottam szerelmesemnek,
de ő már nem volt ott, tovatűnt.
Kerestem őt, de nem találtam,
kiáltoztam, de nem felelt.
7 Rám leltek akkor az őrök,
a várost kerülők,
ütlegeltek,
megsebeztek,
letépték fátylam
a kőbástyák őrizői.

8 A réti gazellák s a szarvasünők nevére,
esdve kérlek, jeruzsálemi lányok, titeket,
ha rátalálnátok szerelmesemre,
mondjátok neki,
hogy epesztő szerelem betege vagyok.

9 „Miben különb a szerelmesed,
te legszebb asszony,
miben különb a szerelmesed,
hogy minket ily esdve kérsz?”
10 „Az én szerelmesem fehér és piros,
zászló tízezrek fölött.
11 Feje sugárzó arany,
omló fürtjei
hollófeketék.
12 Szeme
vízparti galambpár,
tejben fürdő,
mederben ülő.
13 Orcája,
mint illatos ágyás,
fűszert termő;
ajaka liliom,
mirha-illatot lehelő.
14 Karja
aranyrúd, csupa társis-gyöngyös;
dereka
zafírral ékes elefántcsont-tömb.
15 Combja
márványoszlop, arany lábazaton;
termete,
mint a Libanon,
sudár, akár a cédrus.
16 Mézédes az ínye
s egészében kívánatos.
Ilyen az én szerelmesem,
ilyen ő, a kedvesem,
jeruzsálemi lányok.”

6

1 „Hová ment a szerelmesed,
te legszebb asszony,
hova tért a szerelmesed,
hadd keressük veled együtt!”
2 „Kertjébe ment a szerelmem,
balzsamillatú ágyások közé,
ott gyönyörködik,
liliomot ott tépeget.”

3 Enyém vagy, szerelmem, s én tiéd,
ki a liliomok közt legeltetsz.

4 Szép vagy, kedvesem, mint Tirca*,
                                            * Izráel fővárosa a Jeruzsálem előtti korban
gyönyörű vagy, mint Jeruzsálem,
és reszkettető, mint a lobogós hadi tábor.
5 Fordítsd is el tőlem szemed,
elbűvölsz zavaromban.
Hajad,
mint a kecskék nyája,
mely hömpölyög le Gíleád hegyéről.
6 Fogaid,
mint fürösztésből feljövő
nyája anyajuhoknak,
hordoz ikret mindegyikük
és egyetlent se vetél el.
7 Mint gránátalma gerezdje,
a halántékod
két hajfonatod közt.

8 Hatvanan vannak a királynék,
nyolcvanan az ágyasok
és a szolgálólányok számolatlan.
9 De egy ő, a galambom,
az én csodaszépem,
anyjának egyetlenje ő,
egyetlenje annak, aki szülte.
Nézzétek őt, lányok,
és szerencséltessétek,
királynék, ágyasok, dicsőítsétek!

10 Ki volna az, ki felpillant, mint a hajnal,
szépséges, mint a hold,
fényes, mint a nap,
és reszkettető, mint a lobogós hadi tábor?

11 Dióskertek völgyébe leszálltam,
néztem, a rügy fakad-e már,
néztem, virágzik-e a szőlő
és hajt-e bimbót a gránátalmafa?
12 Nem is tudom, hogyan,
mint nemes népem szekerei,
szívem úgy dobogott.

7

1 Fordulj, pördülj Sulammít*,
pördülj, fordulj, hadd lássunk!
                                            * Egy – különben ismeretlen – Súlam helységből származó nő
Mit néztek ti Sulammít táncán?
Az ő tánca tábori körtánc.
2 Mily szépen lépdelsz sarudban,
nemes lány!
Ringadozó csípőd
dús ékszer, mesteri munka.
3 Köldököd
kerekded edény,
kevert bort rejt örökkön;
hasad
liliommal szegett búzaasztag.
4 Két melled
két szarvasborjú, egy ünőnek ikrei.
5 Nyakad
elefántcsontból torony,
két szemed,
mint a hesboni tavak
a város zsúfolt kapujánál.
Orrod
libanoni kőszál,
néz Damaszkusz iránt.
6 Fejed,
mint Kármel hegye,
és fürtjeid
bíbor fonatok,
befonnak egy királyt is.
7 Mily szép, mily édes
szerelmed e gyönyörűségben!

8 Termeted,
akár a pálmafáé,
és melleid,
miképp annak gyümölcse.
9 És mondom is:
Felhágok a pálmafára,
és megragadom gyümölcsét.
Immár valóban a melleid,
miképp a pálma gyümölcse,
immár a lélegzeted,
mint a gránátalmák illata.
10 Csókod, miképp a jó bor,
szétcsordul szerelmesed ajkán,
s tőle az alvó ajkai is szólnak.

11 Én a szerelmesemé vagyok,
ő érettem epekszik.

12 Jöjj, szerelmem,
gyere, menjünk a mezőre,
aludjunk odakint.
13 Ébredjünk fel a kertekben,
és nézzük, virágzik-e a szőlő,
nézzük, szeme látszik-e már,
s bimbóznak-e a gránátalmafák?
Ott adom majd néked szerelmemet.
14 Illatoznak odakint a mandragórák,
ajtónk előtt kosárnyi édes gyümölcs,
olyik friss, olyik már aszú,
szerelmem, mind néked tartogattam.

8

1 Vajha édes bátyám volnál,
ki anyámnak mellét szoptad,
ha künn talállak, megcsókolnálak,
szégyent nem hozna rám!
2 Téged magammal vonnálak,
anyám házába vezetnélek,
hogy engem ott taníts,
fűszeres, kevert borral kínálnálak,
gránátalmám nedveivel.

3 Balkarja a fejem alatt,
jobbkarjával ölel engem.

4 A réti gazellák s a szarvasünők nevére
esdve kérlek, jeruzsálemi lányok, titeket,
ne keltsétek,
és ne keltegessétek
a szerelmet, míg maga is nem kél!

5 Ki jő fel itt a sivatagból,
hozzásimulva szerelmeséhez?
Az almafa alatt keltettelek fel,
ott esett meg anyád is veled,
ott esett meg, ki világra szült.

6 Tégy engem, mint pecsétet, szívedre,
mint pecsétet, karodra,
mert erős, mint a halál, a szerelem,
mint a sír, oly hatalmas a féltés,
parazsa tűznek parazsa,
isteni láng.
7 Áradó nagy víz el nem olthatja
a szerelmet,
folyamok árja el nem sodorhatja!
Ha ki háza minden vagyonát
odaadja a szerelemért,
akkor is csak gúnnyal gúnyoltatik.

8 Kicsiny még a mi húgunk,
nincs még neki melle,
mit teszünk majd ama napon,
mikor kérni fogják?
9 Ha kőbástya ő,
ezüsttoronnyal védjük,
ha ajtó ő,
cédruslappal zárjuk.

10 Kőbástya vagyok én,
mint tornyok, úgy állnak
a melleim,
nézhetsz ezért engem
egyesség-hozónak.

11 Szőleje volt Salamonnak
Baál Hammónban,
őrizők gondjára bízta,
gyümölcséért bárki megadhat
ezer ezüstpénzt.
12 Ez az én szőlőm már az enyém,
az ezer ezüstpénzt a tiéd, Salamon,
a kétszáz meg az őrizőké.

13 Hallasd a hangod,
ki a kertekben lakozol,
barátaid figyelnek rád.

14 Gyere, fuss, szerelmem,
légy, mint a gazella
vagy mint a szarvas fia
a balzsamillatú hegyekben!