A költészet cselekvő
igazolás. Igazolom,
hogy élek, s hogy nem egymagam élek.
A költészet jövő, elgondolása
a következő heteknek, egy másik országnak,
elgondolom, milyen leszel, ha megöregszel.
A költészet a lélegzetem, ő hajtja
a lábam, ahogy tétova léptekkel
végigmegyek a földön.
Voltaire-nek himlője volt, de meggyógyította
magamagát oly módon, hogy – többek között –
megivott 120 liter limonádét: ez költészet.
Vagy vedd a hullámtörést. A sziklákon
cseppekre szakad szét, de igazából meg nem törik,
már zúdul is újra: ez a költészet.
Minden leírt szó
merénylet az öregedés ellen.
Végül mégis a halál győz, no igen,
csakhogy a halál nem más, mint a csönd a szobában
a kimondott utolsó szó után.
A halál meghatottság.