Bernáth István honlapja

DAN ANDERSSON 1888-1920 svéd

Ünnepeste szénégetőknél

Ma ne lágy dalt búgjon a kormospoklu tüdő,
  ne borongjon e hóboritotta vidék!
Legyen ünnep a mély erdőn ma, szívderitő:
  ropog a tűz, sül a hús, ital is van elég.

Fogj dalba, te nagytorkú Björnberg Jon, előbb
  a szerelmet, a rózsát zengd, a tavaszt!
Te, Brogren, meg valcerra kapasd hegedűd,
  rebbenjen meg a kék holdfényü haraszt!

Estéli köd úszik a csillagfények alatt,
  fakérgü tetőkön halk susogás,
a Lammelom-ár jegén a szél bőgve szalad,
  vizet vet a lék ki, s a vad rianás.

Mérföldnyire innét reszket a pajta, a ház,
  ha a fagy bekopogtat a tanyakapunál –
itt vidáman sárgállik a máglyarakás,
  hajlong, perdül a szélben a láng.

Hogy megszépít, Brogren, ez az erdei tűz,
  vonogasd csak, öreg, elnyűtt húrjaidat,
pálinka, zsiros hús minden gondot elűz,
  sugárzik is arcod, akárcsak a Nap.

És Jon, te meg ülsz hörbölve a lábas előtt,
  díszlik a zekéd aranygombjaival –
az idő orcádon megcserzette a bőrt,
  a koromtól vagy tán ily fiatal?

S te, Vargfors Fredrik, egyetlen nagy hahota,
  testté lett vígság, jóakarat,
ifjúságodra igyál, és állj amoda,
  bőgd hát el pajzán dalodat!

A hajnali csillagfény sápadva kiég,
  már szürkület ül a füvön s a tavon,
dalaink páráját megdermeszti a jég –
  ad álmot a jószagu rőzsehalom.

Nagyot alszunk, s még ha szúr-nyom is a bozót,
  lánycsókkal biztat az álmodozás,
horkolunk bőszen, s alszunk csodajót,
  míg egész földig le nem ég a parázs.

Jansson matróz

Hej, hahó! Jansson matróz, vége már az éjszakának,
  friss szél támad, indul máris a Constantia hajó.
Megkönnyezted szeretődet, megcsókoltad ősz anyádat,
  húzz még egyet pálinkádból, s énekeld, hogy – Hej, hahó!

Hej, hahó! Jansson matróz, most ne csüggedje, légy erősebb,
  a szeretőd úgyis megcsal, megcsal hát, tudod te jól!
Mint a hajnalcsillag fénye, reszket, lüktet szívverésed,
  fordulj szembe a szelekkel, s énekeld, hogy – Hej, hahó!

Hej, hahó! Jansson matróz, merre vág a sors viharja,
  asszonyölbe, cápaszájba, déltengeri buktatón?
Vagy a korallzátony alja les, hogy testedet fogadja?
  Tengerész-sors, férfi-végzet, énekeld csak – Hej, hahó!

Aztán szépen megöregszel egy alabamai telken,
  s száll az év és tűn az év, s a homlokodra ősz hajol.
Még talán Yokohamában szeretőd is elfelejted,
  egyszer mindent elfelejtünk, énekeld csak – Hej, hahó!

Epilógus

Szép álmokat, jó éjszakát,
    minden vándoroknak!
Nem nyílik többé dalra szám.
     nem lel itt a holnap.
Erről-arról énekeltem,
    és sírt a dal, és messze szállt –
csak a szerelem él túl engem.
    Szép álmokat, jó éjszakát!