Bernáth István honlapja

A Nagyságos szava (Hávamál)

Bevezetés A Nagyságos szava (Hávamál) c. költeményhez

A költemény címe összesítő jellegű. A Nagyságos (Hávi) Óðin egyik neve, de a költemény nem minden része értelmezhető az ő szavaként. Szövege csak a Codex Regius (Gamle kongelige samling 2365, 1260 k.) kódexben maradt fenn, sorban másodikként a legrangosabbnak tartott A jósnő szava után. Egyúttal a legterjedelmesebb Edda-vers is (1.082 verssor, 164 strófa). Ilyen hosszú,  nem epikus költemény sem költésének, sem lejegyzésének korában nem épülhetett egységes kompozícióra.

Régtől fogva az utóbbi évtizedekig számos tudós kísérlet próbálta megtalálni vagy rekonstruálni a költemény hajdan volt egységesebb, ősi formáját (az ős-Hávamált), vagy kipuhatolni a költemény össze nem függéseinek okát (pl. egy régi keresztény szellemű szerkesztő pogánytalanítási akcióját, ami az erősen szekularizált Izlandon aligha képzelhető el), de néhány résztanulság kivételével ezek a kísérletek semmilyen eredményre nem jutottak. Lehetséges, hogy a kódex írója, szerkesztője-szerkesztői igyekezetük ellenére sem voltak képesek (vagy az akkor már szentnek tekintett szöveg miatt nem mertek) egységesebb kompozícióban megállapodni. Vagy ami a legvalószínűbb: a kódex első (A jósnő szava) és harmadik (Vafþrúðnir-ének) verse közti strófákat elmulasztották jól láthatóan több költeményre felbontani.

A költemény három főrészre, a harmadik főrész négy alrészre oszlik (Szerkesztési címük a strófák között [szögletes zárójelben] áll):

    A. Jótanácsok 1-93.

    B. Loddfáfnir-ének 94-120.

    C. Óðin (Hávi) szava 1. Szerelmi csalódás 121-128.

                                  2. A mézsör megszerzése 129-137.

                                  3. Önáldozat. Rúnák föllelése 138-145.

                                  4. Rúnavarázs 146-164.

Ez a részekre osztás is azonban csak nagyjából követi a kódexbeli strófák sorrendjét. Néhány, tartalmilag leszakadt strófát az A-részből a C-be kellett valószínű helyére szerkeszteni, és viszont, a C-ből az A-ba. A kódexben lejegyzett strófák némelyes törmelékessége, betoldottsága szembeszökően sugall egy csekély átrendezést.

Ez a kompozíciót kiteljesíteni szándékozó átszerkesztés nagyrészt felborította a strófák eredeti sorrendjének számozását, legalább is a 138. strófa előtti négy részben. De hogy az eredeti strófaszámozás visszakereshető legyen, az 1-137. közti strófák száma mellett ott áll zárójelben az eredeti strófaszám is. (Sőt e bevezetés végén egy táblázat ennek „fordítottját” is bemutatja: vagyis, hogy melyik eredeti strófaszámnak melyik átszerkesztett strófaszám felel meg.)

*****

Nemigen rekonstruálható, hogy a költemény egyes részei mikor és hol keletkeztek, és hogy milyen szándékkal írták le őket a kódexbe.

A-rész:. Jótanácsok (1-93. str.)

A jótanácsok, életbölcsességek, gnómák tetszenek a legrégibbnek. Ez egyúttal a költemény legismertebb, legnépszerűbb és legterjedelmesebb része is. Egészét tekintve úgy látszik, hogy a vikingkori kultúra emberének, a 9-11. századi életvitelnek, erkölcsnek és társas viselkedésnek szabályait, megfontolásait tükrözi, bár viking hadakozásra nincs utalás, mindenütt az ősi északi szabadparaszti miliő érződik. Ily módon még az izlandi honfoglalás előtt is keletkezhetett, norvég területeken akár, amire néhány természeti tulajdonság és állatfajta (medve, farkas) is utal. Másfelől viszont semmi nem képzelhető el könnyebben, mint hogy ezeket a norvégos tárgyakat a kitelepülő izlandiak is megőrizték emlékezetükben. – Úgy tetszik, hogy az ilyen, olykor nagy művészi erővel költött jótanács-strófák ezekben az évszázadokban ugyanolyan népszerűségnek örvendtek, mint az izlandiaknál kissé később általánosan költött, veretes formájú alkalmi versek vagy szórvány-strófák (lausavísur). – Az utóbbi évtizedek kutatásainak fényében ennek a résznek helyhez és korhoz kötöttsége összetettebb képet mutat. Fölfigyeltek ugyanis egy kevéssé ismert 12. századi izlandi költeményre, az ugyancsak anonim Bölcsesség énekére (Hugsvinnsmál), amelynek 148 strófája formájában (dal-mérték), tartalmában és stílusában meglepő rokonságot mutat A Nagyságos szavával. Még továbbá arra is, hogy ez a Bölcsesség éneke zömében nem más, mint Cato Censorius Porcius („az idősebb Cato”, Kr.e. 234-149) műveiből jó két évszázaddal később kivonatolt bölcs mondás-közmondás gyűjteménye, a verses Dicta vagy Disticha Catonis izlandi fordítása-átdolgozása. A latin mondásgyűjtemény már a Karoling-korban általánosan iskolai tananyag volt Ny-Európában. A belőle készült izlandi költemény viszont több, hasonló tárgyú északi mondással is bővítette az eredetit. – A 12. századi izlandi írásbeliség kevéssé adatolt állapotai közt nehéz megállapítani, melyik izlandi költemény hatott a másikra, vagy viszonyuk milyen mértékben kölcsönös. – Ilyenformán csak sejtések szintjén lehet időrendbe illeszteni az egyes strófák keletkezésének sorát. Kétségtelenül vannak köztük nyelvi állagukban és szellemiségükben is vikingkoriak, az északi tanyavilág parasztgazdáira jellemzőek is, viszont az úton járásról, vendégfogadásról, az evés-ivás kulturális gyakorlatáról, a szellemes társalgásról, okosságról-butaságról, barátságról, szerelmi kalandokról szóló strófák annyira általános emberi tárgyakat érintenek, hogy még az sem tetszik ki belőlük, pogány vagy keresztény hitű közösségben keletkeztek-e, amint csak gyér nyomok utalnak az ősi, nemzetségi társadalom egyik főparancsára, a kötelező vérbosszúra is. – Így az A-rész egészére nézve csak az állítható, hogy egy-két tucat ősi (9-11. századi) óészaki (ónorvég-óizlandi) strófa kivételével, nagyobbik része 1150 körül élt izlandi (latinból) fordítók-átdolgozók szépen-okosan formált szövege, de főképp néhány azonos vagy hasonló tárgyú strófák ismétlésénél nem zárható ki az sem, hogy 1150 és 1260 között (a kódexbe való bejegyzésig) vagy ugyanazon, vagy más fordítók saját leleményű strófákat is toldottak hozzá.

B-rész. Loddfáfnir-ének (94-120. str.)

Úgyszintén jótanácsokat tartalmaz, de erősen formalizált, tartalmában pedig olykor nagy költői, olykor triviális módon. Bevezető strófája akár isteni kinyilatkoztatás, Óðin szava is lehet. A többi strófát általában egy négysoros ajánlási-tanítási formulával kezdi, ami arra utalhat, hogy valamilyen szertartási szöveggel, pl. férfivá avatási ceremóniával van dolgunk.

Akihez a strófák szólnak, Loddfáfnir, különben ismeretlen, sehol máshol nem említett alak. Nevének bizonytalan etimológiájából: keveset tudó, üresfejű - az következik, hogy egy ifjú, tapasztalatlan kamaszfiú lehet, sőt, ha megmaradunk az avatási szertartás föltételezésénél, lehetséges, hogy ilyenkor minden avatandó fiút ezen a néven szólítottak.

Az egész versre nézve valószínűnek látszik, hogy – az első (94.) strófáját kivéve, mely valahonnan már ünnepélyes strófaként öröklődött – azonos lejegyző, szerkesztő komponálta, aki a vers több pontját figyelembe véve, öreg ember lehetett.

C-rész Óðin szava 1. Szerelmi csalódás (121-128. str.)

Egyszerű Óðin-mítosz. Egyike (a talán még fiatal) Óðin számos szerelmi kalandjának, csak épp kudarcos. Figyelemreméltó a jól ábrázolt történet vegyesen érzelmes és ironikus hangja, mellyel a 12-13. századi francia anekdota-műfajra, a fabliau-ra emlékeztet.

C-rész Óðin szava 2. A mézsör megszerzése (129-137. str.)-

Fontos Óðin-mítosz. (Részletesebben olvasható a Próza-Edda Költészetről szóló részének 6. fejezetében, 76. o.) A költői és más révülethez szükséges varázsos eredetű mézsör Óðin általi megszerzésének története. Ennek fortélyos végbevitelénél ismét Óðin szerelmi csáberejére van szükség: szerelmet hitetve hál együtt Gunnlöð-del (a mézsört rejtegető Suttung óriás lányával), aki mámorában inni hagyja csábítóját a mézsörből, mire az nyomban otthagyja a vigasztalanul maradt lányt.

C-rész Óðin szava 3. Önáldozat. Rúnák föllelése (138-145. str.)

Fontos Óðin-mítosz. Az isten a megvilágosodás, a végső bölcsesség, és minden szellemi hatalom megszerzése érdekében – nem rokontalanul a sámán-rítusokkal – feláldozza önmagát önmagának, átdöfi magát lándzsájával, felakasztja magát kilenc napra, és étel-ital nélkül töltött révülete végén létre idézi a varázsos és a szavakat megörökítő rúnajeleket, mint a rúnakultúra kultúrhérosza. A misztériumot a maga fölemelkedéseként éli meg, közli, hogy utóbb az ő révén kik által s kik között terjedt tovább a rúnák ismerete, és közöl néhány strófát a rúnavarázslatokkal és más áldozati rítusokkal kapcsolatban.

C-rész Óðin szava 4. Rúnavarázs (146-164. str.)

Ez a rész teljesen önálló, kerek mű. A szövegben explicite számozottan elmond 18 strófát, melyek mindegyikében egy-egy meg nem nevezett rúnajel sajátos, varázslatos hatását sorolja fel. Figyelemreméltó, hogy 12 strófában a rúnajelek a jobbítást, gyógyítást, megbékülést, jólétet, a fegyverhasználat megnehezítését, egy halott életre keltését szolgálják, 2 strófa segít szerelmi praktika gyanánt, 2 strófa varázsártalmak ellen véd meg, 1 strófa a mitológiai tudást növeli, a 18. strófa viszont annyira titkos hatást fejt ki, hogy azt már Óðin senkivel sem közli. A 19., a záróstrófa ugyancsak rituálisnak tetszik, Óðin dicsőítése. – A költemény keletkezésének korában már a 16 jelből álló, újabb rúnasort használták, így futó gondolatként fölmerül, vajon a 18 strófában említett rúna jelek (némiképp eltérő számolásban, talán mellékjelekkel együtt) nem a teljes rúnasort akarták-e megörökíteni.

---

A költemény eredeti és átszerkesztett strófarendje az 1-137. strófáknál.
(A 138-164. strófák száma azonos.)

1 — 3 2 — 4 3 — 5 4 — 6 5 — 19 6 — 20 7 — 8 8 — 88 9 — 89 10 — 21 11 — 22 12 — 13 13 — 134 14 — 135 15 — 39 16 — 40 17 — 34 18 — 35 19 — 14 20 — 11 21 — 12 22 — 24 23 — 25 24 — 44 25 — 45 26 — 26 27 — 27 28 — 28 29 — 29 30 — 15 31 — 16 32 — 17 33 — 41 34 — 42 35 — 43 36 — 75 37 — 76 38 — 36 39 — 54 40 — 60 41 — 48 42 — 49 43 — 50 44 — 51 45 — 52 46 — 53

47 — 2 48 — 90 49 — 85 50 — 87 51 — 46 52 — 47 53 — 30 54 — 31 55 — 32 56 — 33 57 — 1 58 — 55 59 — 56 60 — 57 61 — 84 62 — 86 63 — 23 64 — 37 65 — 7 66 — 9 67 — 10 68 — 78 69 — 79 70 — 81 71 — 80 72 — 83 73 — 38 74 — 77 75 — 58 76 — 92 77 — 93 78 — 82 79 — 59 80 — 91 81 — 66 82 — 67 83 — 68 84 — 69 85 — 70 86 — 71 87 — 72 88 — 73 89 — 74 90 — 61 91 — 62 92 — 63

93 — 64 94 — 65 95 — 121 96 — 122 97 — 123 98 — 124 99 — 125 100 — 126 101 — 127 102 — 128 103 — 18 104 — 129 105 — 130 106 — 131 107 — 132 108 — 133 109 — 136 110 — 137 111 — 94 112 — 95 113 — 96 114 — 97 115 — 98 116 — 99 117 — 100 118 — 101 119 — 102 120 — 103 121 — 104 122 — 105 123 — 106 124 — 107 125 — 108 126 — 109 127 — 110 128 — 111 129 — 112 130 — 113 131 — 114 132 — 115 133 — 116 134 — 117 135 — 118 136 — 119 137 — 120

---

[A. Jótanácsok]

1. (57.)                                            [A zárójeles számok a költemény eredeti strófaszámai.]

Parázsról parázsra,
pattan lángtól lángig,
lobog a tűz lohadtáig.
Emberről emberre
száll a szó hatalma,
a remete restelméjű.

2. (47.)

Ifjúkoromban
magamban róttam
úttalan útjaim.
Gyarapodni mégis
másokra lelve kezdtem,
ember embernek öröme.

*****

3. (1.)

Mielőtt belépsz
bármely kapun,
tartsd jól szemmel,
tartsd jól észben:
nem tudhatod,
nem lappang-e
ellenséged odabent.

4. (2.)

Éljen a gazda!
Vendég érkezett!
Helyet hol foglaljon?
Sietős úton
sítalpon járt
fontos feladattal.

5. (3.)

Tűzmeleget áhít,
aki betoppan,
dermedett térdének,
meg egy falásnyi ételt,
friss, száraz ruhát,
hegyvidék vándora.

6. (4.)

Vendégségben
vízre vágyik,
kéztörlőre, szíves szóra,
s hogy nyájas módon
megadassék –
szólni és szólni hagyni.

7. (65.)

Szavaidért,
melyekkel mást
megszólsz, meglakolhatsz.

8. (7.)

Úgy jó, ha a vendég
vacsorához ülve
figyel, feszülten,
hegyezi fülét,
és élesen szemlél,
kémleli, ki milyen.

9. (66.)

Volt, hogy túl korán
értem valahova,
máskor megkésve,
a sört vagy már megitták,
vagy még meg se főzték –
a nem várt vendég alkalmatlan.

10. (67.)

Volt, hogy ide-oda
elvártak volna,
ha étlen ellennék.
Egy sonkát ettem csak
bizalmas barátnál
(kamrájában kettő lógott).

11. (20.)

Falánk ember
folyton zabálna,
pedig belepusztul.

Okosak közt
kicsúfolják,
aki habzsol-hörböl.

12. (21.)

Még a nyáj is tudja,
megtérni mikor kell,
megy haza a mezőről,
de az ostoba
nem méri fel
gyomra mértékét.

13. (12.)

Nem úgy van az,
mint némelyek vélik,
hogy serkent az a sör,
minél többet
torkodra csorrantsz,
eszed annál engedetlenebb.

14. (19.)

Fogd hát korsód,
kortyold söröd lassan,
ha szólsz, ha hallgatsz,
de tudd, hogy sértődés
sosem lesz abból,
ha ágyba korán kerülsz.

15. (30.)

Ki ne gúnyold
a hozzád betérőt,
jöjjön bármily gyakran.
Aki otthon ül,
okosnak tetszik,
kérdések elől kitérhet.

16. (31.)

Bölcsnek véli magát,
ki vendégtársát gúnyolja,
amint kilép a kapun.
Későn méri fel,
mekkora haragot
keltett maga ellen.

17. (32.)

Sokan bizalmas
jó barátok,
míg asztalhoz nem ülnek,
mert attól fogva,
míg világ a világ,
vendégség – veszekedés.

18. (103.)

Víg kedvű legyen
vendégeihez a gazda,
és viselkedjék vidáman.

Beszéljen szorgosan,
s bölcs szavakkal
gyakran győzködjék.
Fajankónak hívják,
aki sokat hallgat,
nehézfejű a néma.

19. (5.)

Ésszel éljen
a nagy utakat járó,
otthon nem kell annyi.
Csúfságba csöppen,
okosok közt ülve,
a bámész, a balga.

20. (6.)

Eszével mégis
senki ne kérkedjen,
okosan légy óvatos.
Finom, fukar szóval
felelj a gazdának,
kárt ezzel nem szenvedsz.
Szilárdabb barátra
nem tehetsz szert
tennen bölcsességednél.

21. (10.)

Jártában senki
nem hord józan észnél
méltóbb málhát,
idegenek közt
kincsnél is többet ér,
kivált a szegénynek.

22. (11.)

Jártában senki
nem hord józan észnél
méltóbb málhát,
de rosszabbat sem,
mintha részegen
sörözik sokszor.

23. (63.)

Kérdezni bárki
bírjon, s felelni is,
hogy buta híre ne keljen.
Egymagad tudd, amit tudsz,
ne másodmagaddal,
hármasban már szóbeszéd.

24. (22.)

Nyomorúságos,
nyamvadt ember,
ki mindenen mosolyog,
észben nem tartja,
amit tudnia kéne –
ő maga sem makulátlan.

25. (23.)

Az esztelen ember
egész éjjel virraszt,
gondjait görgeti,
reggel fölkelve
fogytán ereje,
s minden gondja gubancban.

26. (26.)

Az oktalan véli,
hogy váltig mindent tud
otthon okoskodva,
de kerüljön csak
kutyaszorítóba,
menten megnémul.

27. (27.)

Az ostoba ember
másnak otthonában
helyesebb, ha hallgat,
így senki nem érzi,
hogy semmit nem fog fel,
míg meg nem szólal.
Csakhogy a tudatlan
épp azt nem tudja,
mikor fecseg, mikor nem.

28. (28.)

Tudós már az is,
ki kérdezni tud,
vagy frissen felelni.
Észből többet
senki nem tettethet,
ki emberek közt él.

29. (29.)

Sokat fecseg,
aki sosem hallgat,
és hányja-veti szavát.
A béklyózatlan
pergő beszéd
roppant ritkán bölcs.

30. (53.)

Akár a homokszem
vagy a vízcsepp, oly apró
sok ember esze.
Nem mindenki okos,
meglátod majd,
kétféle fajta él.

31. (54.)

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.

Legjobban él,
aki bizonyos benne,
mit tud, mit nem.

32. (55.)

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Ritkán boldog
a bölcs ember szíve,
a nagy bölcsé meg soha.

33. (56.)

Az ész léptéke
legyen a középszer,
bajt hoz a nagy bölcsesség.
Sorsát senki
nem sejti előre,
azért alszik nyugton.

34. (17.)

Buta ember
baráti körben
vagy félénk, vagy fecseg,
igyon egy kicsit,
mindjárt kitetszik,
mi lakik benne.

35. (18.)

Csak az tudja,
ki nagy utakon járt,
és élt kint sok nép közt,
milyen élccel
élhet az ember,
hogy még észnél maradjon.

36. (38.)

Fegyverét senki
messze ne fektesse,
lépésnyire sem,
sosem tudhatja
az útján járó,
mikor rántson lándzsát.

37. (64.)

Erejével
minden ember
bölcsen bánjon,
fordulhat még,
hogy fegyvertöréskor
túlerő toppan eléd.

38. (73.)

…Ketten törnek egyre,
de nyelv által vész a fej,
minden köpeny ránca
lesújtó öklöt rejt…

39. (15.)

Hűvösfejű és hallgatag legyen
a szabad ember fia,
és kész mindig küzdeni,
haladjon bátran,
vidám buzgalommal
halála napjáig.

40. (16.)

Botor ember,
ki örökké élni bízik,
és elriad a viadaltól,
pedig a vénség
levívja végül,
ha lándzsa nem éri is.

41. (33.)

Jól reggelizz be,
még korai órán,
ha nem baráthoz mész.
Különben csak zabálsz
korgó gyomrod miatt,
s még beszélni se bírsz.

42. (34.)

Hosszú kerülőút
vigyen a rossz baráthoz,
ha útba esne is,

de épp csak egy ugrás
a derék baráthoz,
bármily távol tanyája.

43. (35.)

Sokáig ne ülj
senki asztalánál,
búcsúzz hamar bátran.
Könnyű megunni
kedves vendéget is,
ha elfelejt fölállni.

44. (24.)

Csak a mulya hiszi,
hogy ki rámosolyog,
az biztos barátja,
nem veszi észre,
ha valaki okosabb
bájos szóval becsapja.

45. (25.)

Csak a mulya hiszi,
hogy aki rámosolyog,
az biztos barátja,
figyelje meg,
ha pörbe fogják,
támaszt alig talál.

46. (51.)

Lángnál hevesebben
lobog a barátság
rossz társsal öt napig:
de hatodnapon
hamvába lohad,
megromlik menten.

47. (52.)

Nem kell nagyot adni,
csekély ajándék is
kivált köszönetet.
Már egy fél kenyérrel,
fél kupa sörrel is
jó baráthoz juthatsz.

48. (41.)

Váltsanak fegyvert,
valamint köpenyt
a barátok bizalommal,
ajándék s viszonzás
máris jó barátság,
ha másra nem vélik.

49. (42.)

Barátodnak légy
igaz barátja,
ajándékokkal áldva.

De gúnyra gúnnyal
felel a bátor,
a hetykének hazugsággal.

50. (43.)

Barátodnak légy
igaz barátja,
s az ő barátainak is.
De az ellenfél barátjával
nem bizalmaskodhat
soha senki.

51. (44.)

Bírjad barátod
bizalommal,
és nyerd el nyájasságát,
kínáld, amit gondolsz,
kapasd ajándékra,
és lásd őt ne ritkán.

52. (45.)

Aki nem barátod,
ne bírja bizalmad,
de nyerd meg magadnak:
fond szavad hamisan,
szép gondolattal,
hetyke hazugsággal.

53. (46.)

Aki nem barátod,
mert gyanú burkolja,
ne bírja bizalmad,
nevetni azért
összenevethettek,
amit kapsz, add te is.

54. (39.)

Nincs olyan senki,
legyen bármily jámbor,
hogy ajándékot ne áhítson.
De olyan bőkezű
vagy jóságos sem,
ki jutalomnak ne örülne.

55. (58.)

Keljen korán,
ki más jószágára,
jólétére tör.
Szunyó farkas
nem szerez juhcombot,
alva nem győz senki.

56. (59.)

Keljen korán,
kinek szolgája kevés,
és lásson munkához legott.

Nagy részt veszít
némely aluszékony:
fürgeség – fél-gazdagság.

57. (60.)

Száraz farönkből,
zsindelyből mennyi kell,
szükség szabja,
azt is, hogy gallyból,
ágból kitart-e
félévig, egészig.

58. (75.)

Az ostoba
alig hiszi el,
hány majma van a pénznek.
Van, aki módos,
a másik meg szegény,
senkinek fel ne ródd.

59. (79.)

Az oktalan hiába
jut hozzá
aranyhoz, asszonyhoz,
csak önteltség fűti,
nem fárasztja eszét,
balgatag botorkál.

60. (40.)

Szerzett vagyonát
ki-ki jól vigyázza,
élvezze, ne osztogassa.
Ellenfél szerzi meg,
mit rokonnak szánnál,
s minden rosszra fordul.

61. (90.)

Hamis nő szerelme
nagyon is hasonlít
egy még betöretlen,
szilaj, kétéves,
jégen járó
és patkótlan paripához,
vagy kormánya-vesztett hajóhoz
viharos habokon,
vagy ha egy sánta vadászik
sziklák közt szarvasra.

62. (91.)

Őszintén megmondom,
ismerem mindkettőt:
a férfi forgandó.
Legszebb szavunkban
legkomiszabb a szándék,
hálót vetni a huncutra.

63. (92.)

Fényes szóval,
finom ajándékkal
szerzel szerelmet.
Dicsérd bájait,
bízni fog benned,
hízelgéssel hozzáférsz.

64. (93.)

Hogy más kit szeret,
meg ne szólj
soha senkit.
Az ostobát nem –
az okosat vonzza
gyöngy-lány gyönyörűsége.

65. (94.)

Senki ne szapuljon
ily esztelenséget,
mindenkivel megeshet:
könnyen válik bölcsből
valaki balgává
szerelmi szándéktól.

******

66. (81.)

Nyugtával a napot…
holtával az asszonyt,
suhantával kardodat,

ha férjhez vitték, a lányt,
ha átkeltél, a jeget,
ittával sörödet.

67. (82.)

Viharban dönts szálfát,
vízre szeletlen szállj,
lánnyal légy sötétben,
lesnek szemek nappal.
Jó a hajó siklásra,
a pajzs oltalomnak,
a kard lesújtani,
a lány csókolni.

68. (83.)

Söröd tűz mellett idd,
korcsolyát köss jégen,
rossz bőrben végy lovat,
rozsdásan kardot,
csődöröd telítsd ki,
csahos kutyád hajtsd ki.

69. (84.)

Se lány szavában,
se asszonybeszédben
senki ne bízzék –
kerengő keréken
kovácsolták szívüket,
vertek bele ármányt.

70. (85.)

Se reccsenő íjban,
ropogó parázsban,
ásító farkasban,
beszédes varjúban,
röffenő vaddisznóban,
meddő fában,
növő tengerárban,
fővő üstkatlanban,

71. (86.)

röppenő lándzsában,
rejtező víziszirtben,
tegnap-fagyott jégben,
köröző kígyóban,
ágyszéli asszonybeszédben,
vagy pattant pengében,
játékos medvében,
vagy egy királyfiban,

72. (87.)

se beteg borjúban,
szívélyes szolgában,
jósnő jó-szavában,
vert sereg vigaszában,

73. (88.)

és senki ne bízzék
korán vetett rozsban,
koravén kölyökben,
idő kell a kalásznak,
érett ész a kölyöknek,
mily kétséges mindkettő.

74. (89.)

Se testvéred gyilkosában,
ha szemben gyalogol,
se félig égett házban,
szélvész léptű lóban,
törjék csak egy lába,
tapodtat se jár –
ezekben bízni
nemigen biztonságos.

******

75. (36.)

A semmilyennél
jobb egy kis kunyhó is,
úr otthon mindenki.
Két kecskével
tőzegtető alatt
koldulni sem kell.

76. (37.)

A semmilyennél
jobb egy kis kunyhó is,
úr otthon mindenki.
Vérzik szíve annak,
aki nap mint nap
ételért kéreget.

77. (74.)

Éjszaka a hajón
boldog, ki fekhelyet kap
a szűkös szalmán.
Fergeteges őszben
gyakran fordul a szél
még öt nap alatt is,
hát még egy hónap alatt.

78. (68.)

Legjobb a tűz
az emberfiának,
meg a napmeleg,
csak egészsége
ne csappanjon,
erénye ne ernyedjen.

79. (69.)

Hacsak egészség van,
hozzá öröm is lesz:
ki-ki fiaiban,
barátai körében,
birtoklásban leli,
ki jótetteiben.

80. (71.)

Sánta, nyeregbe suppanj,
nyesett kezű, nyájat őrizz,
süket, karddal sikeredhetsz,
még vakon is jobb,
mint vergődni tűzben –
aki meghalt, haszontalan.

81. (70.)

Élni jobb, mint nem élni,
egy tehénre még
szegényen is szert tehetsz.
Láttam én lángot,
gazdag házat falt fel,
halott hevert kapujában.

82. (78.)

Láttam kövér göbölyt
gazdag parasztoknál,
mára koldusok mind.
Szemvillanásnyi
időt él a vagyon,
leghamisabb híved.

83. (72.)

Jó, ha van egy fiad,
vénségedre lett bár,
miután már nem vagy.
Nemigen akad
sírkő az utak mentén,
mit nem fiak faragtak.

84. (61.)

Jóllakva, mosdottan
menj a gyűlésbe,
ruhád ne röstelld,
de nadrágod se,
nyűtt bocskorod se,
és lovad se,
hogy nem tiéd a táltos.

85. (49.)

Ruhát húztam
kint a réten
két fa-karóra:
mindjárt embernek
érzik magukat,
a meztelenség megaláz.

86. (62.)

Sóváran lesi
a halász-sas a vizet
az ősz-öreg tenger fölött.
Így jár az is,
ki sok nép közt
jó hívére nem lel.

87. (50.)

Szirten feszengő
fenyőcserjének
kopik zöldje, kérge:
az ember is,
szeretetlenül,
mi végre éljen?

88. (8.)

Boldog, akit
buzgón dicsérnek
s jó hírnévre jut,
kétséges mégis,
amit mások rólunk
szívükben hisznek.

89. (9.)

Boldog, aki
elboldogul
tulajdon tanácsával,
mert gyakran
üt ki gonoszul
a többiek tanácsa.

90. (48.)

A szelíd és jókedvű
ember él legjobban,
gond nem gyötri.
Aki meg mamlasz,
mindentől fél,
s folyton fukarkodik.

91. (80.)

Ha rúnákat faggatsz,
helyes jóslatokat,
istenek igéjét,
költő keze nyomát,
válaszul mit veszel? –
Hallgatni hasznos.

92. (76.)

Meghal barom,
meghal barát,
meghal maga is az ember,
de senkinek híre-neve
meg nem hal soha,
aki valamilyet szerzett.

93. (77.)

Meghal barom,
meghal barát,
meghal maga is az ember,
egyvalami él,
míg a világ,
híre halottainknak.

[B. Loddfáfnir-ének]

94. (111.)

Ideje van szólni                                                Óðin főisten beszél?
látnoki székből
Urð forrásánál ülve.                                          Urð norna forrása
Figyeltem, nem szóltam,
láttam s fontolgattam,
mit mondanak az emberek.
Nem rejtem el a titkot,
rúnákról beszéltek
a Nagyságos csarnokánál,
az Ő csarnokában,
ezek hangzottak el:

95. (112.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,                                     Loddfáfnir: különben ismeretlen fiatalember.
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
éjjel ne kelj fel,
kivéve, ha őrt állsz,
vagy ha szükség visz rá.

96. (113.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
vajákos nővel
együtt ne aludj,
karja-lába lebéklyóz.

97. (114.)

Lénye úgy elbágyaszt,
hogy sem gyűlésbe nem mész,
sem királyod nem követed,
elromlik étvágyad,
emberek közé nem jársz,
csak ágyba vágyakozol.

98. (115.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
másnak asszonyát
magadnak ne kívánd
titkos találkához.

99. (116.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
vezessen utad
vízen vagy hegyek közt,
étellel bőven élj.

100. (117.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
komisz embernek
orrára ne kösd,
bármi baj ért is,
hiszen a hitvány
meg nem hálálja,
hogy bírta bizalmad.

101. (118.)

Gonosz asszony
gaz szavával is
földre dönt egy férfit,
nyelvének mérge
veszejti el,
színigaztalan szóval.

102. (119.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
bírj egy barátot
bizalommal,
s lásd őt ne ritkán,
bozót borítja be,
burjánzó vad fű
a járatlan utat.

103. (120.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
nyerj egy barátot
vidám beszédhez,
s míg élsz, tanulj víg varázsdalt.

104. (121.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
barátoddal sosem
bontsd meg elsőnek
a baráti békét,
szívedet gond marja,
ha szólni sem tudsz már
nyers nyíltsággal.

105. (122.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
ostoba fajankóra
soha ne fecsérelj
szavakat szádból.

106. (123.)

A hitványtól
hiába remélsz
jótettedért jutalmat,
míg egy derék ember
dicsőséget hoz rád,
s megvéd bármi vádtól.

107. (124.)

Szinte a testvéred,
akivel úgy szólhatsz,
hogy mindent kimondasz.
Nincs átkozottabb
az állhatatlanságnál.
Hogy volna barátod,
aki csak hízeleg?

108. (125.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Ne válts három szót se
hitvány emberrel,
gyakran a jobbikkal
szemben a rosszabb győz.

109. (126.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
bocskort, lándzsanyelet
ne varrj, ne faragj
másnak, csak magadnak –
hibádzik a bocskor,
hajlik a lándzsanyél,
rád hull a szitokszó.

110. (127.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
veszedelmekkel
vedd föl a harcot,
bitangot békén ne hagyj.

111. (128.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
ha valaki kárt vall,
ne vidulj,
de örömének örülj.

112. (129.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
ne emelt fővel
figyelj a csatazajban
– még vadkanná is
válhat ellenfeled –
így megvéd varázsod.

113. (130.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
ha egy szép nőt
megnyerni szeretnél,
hogy örömöd leld őbenne,
szaporán ígérgess,
de szavad tartsd is –
kapni mindenki kíván.

114. (131.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Vigyázatos légy,
de ne vidd túlzásba –
leginkább lakomán,
vagy más asszonyával,
harmadik tanácsként:
tolvajt ne tűrj meg.

115. (132.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Soha ne fogadj
fölényes gúnnyal
vendéget vagy vándort.

116. (133.)

Az otthon tanyázó
ritkán tudhatja,
kiféle kopog be,
nincsen jó ember
hibák nélkül,
de a rossz is tud hasznot hajtani.

117. (134.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Ha őszhajú beszél,
nevetned nem szabad,
vének szava gyakran visz jóra,
összeaszott bőrzsákból
fúhat gyakran bölcs szó,
leffedt ajkak közül is,
fittyedő állránc fölött,
vénen vánszorogva.

118. (135.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Vendéged ne bántsd,
bőszen el ne űzd,
a sínylődőt segítsd.

119. (136.)

Kapud kemény fából legyen,
de könnyen nyíló.
Állítson be akárki,
fogadd ajándékkal,
így nem vár rád soha,
hogy még megveretel.

120. (137.)

Figyelj rám, Loddfáfnir,
fogadd meg tanácsom,
hasznos lesz hallanod,
jó, ha megjegyzed:
Sörözve fohászkodj
a Föld erejéhez,
mert az a sört fölissza,
kórság ellen jó a tűz,
tolulás ellen a tölgy,
rozskalász bűbájt ront,
bodza viszályt hárít,
dühöt csitít a Hold,
szúrást a giliszta,
rúna balsorstól óv,
föld az árvizet fölissza…

[C. Óðin szava 1. Szerelmi csalódása]

121. (95.)

Ki-ki maga tudja,
mi lakik szívében,
a szerelmes egy szál maga.
Szerelmi bánatnál
gonoszabb baj
bölcs embert nem érhet.

122. (96.)

Megéltem magam is,
mikor nád közt bújva
környékeztem kedvesem.
Szívem tele volt
bájával színültig,
ha meg nem is kaptam.

123. (97.)

Billing lányára                                          Billing óriás lányával esett kudarcos szerelmi kalandja.
ágyában leltem,
nyájasan nyugodott.
Királyi kincsért
nem adtam volna,
ha hálhassam vele.

124. (98.)

„Esteli órán
gyere majd, Óðin,
örömöd lelni a lányban.
Szégyen volna,
ha kettőtökön kívül
többen is tudnak róla.”

125. (99.)

Visszább húzódtam,
hittem a szóban,
vágyam viszonzásában.
Bizonyos voltam,
enyém lesz végre
szíve, szerelme.

126. (100.)

Aztán belopództam
alkonyatkor megint,
de már vad őrség várt

lobogó fáklyákkal,
máglyák lángjával,
vonultam is vissza.

127. (101.)

Hajnalban viszont,
hogy visszatértem,
már hált a ház népe.
Kedvesem ágyában
pedig odakötve
csak egy szuka szunnyadt.

128. (102.)

Sok szép lány,
ha jól figyelsz,
hamis a férfihoz.
Magam is
megtapasztaltam
csalfa lányt csábítandó.
Csak szégyenemre volt
az eszes lány,
később se kaptam meg.

[C. Óðin szava 2. A mézsör megszerzése]

129. (104.)

Jártam a vén óriásnál,
most jöttem meg tőle:
beszéd nélkül bajban volnék.

Sok jó szót
szóltam magamért
Suttung szobájában.                               Suttung óriás rejtegette a költészet mézsörét.

130. (105.)

Adatott Gunnlöð                                     Ezt megszerzendő, Óðin szerelmével környékezi meg Suttung lányát, Gunnlöðöt.
aranyszéket ülnöm,
és mámoros mézsört.
Rosszul viszonoztam
szíves szándékát,
buzgó szerelmét,
érző epedését.

131. (106.)

Rati fúró szája                                        Ezzel a fúróval jutott Óðin a sziklák mélyén elrejtett mézsörhöz
lyukat rágott a sziklán,
utat általbújnom.
Alulról-felülről
óriás tárnák közt
fejem kockáztattam.

132. (107.)

Képességem
jól kihasználtam –
kára kicsiny az okosnak.
Sikerült fölhoznom
Óðrerir sörét                                          Ó.: a mézsörrel teli korsó
a föld felszínére.

133. (108.)

Ám ide vissza
alig tértem volna
az óriás otthonából,
ha Gunnlöð, a jó lány
nem gondoskodik róla,
ahogy karomba kaptam.

134. (13.)

A kábaság kócsagja
köröz a lakoma fölött,
felszippantja eszed.
Tolla sűrűjébe
sikkadtam magam is
Gunnlöð házában.

135. (14.)

Megittasodtam,
megrészegültem
a furfangos Fjalarnál.                              Fj.: Skrýmir óriás másik neve
Lakoma, ivászat
leginkább úgy jó,
ha józanul állod.

136. (109.)

Másnap már
a Nagyságos csarnokába,
Őróla hírt hallani

déróriások dübörögtek –
kérdezték, Bölverk                                 B.: Óðin-név
hazakerült-e,
vagy széttiporta Suttung?

137. (110.)

Ekkor gyűrűjére
esküdött Óðin –
de ki hisz hűségében?
Suttungtól csellel
kicsalta a mézsört,
Gunnlöð bánatára.

[C. Óðin szava 3. Önáldozat, rúnák ]

138.

Függtem, emlékszem,
szélfútta ágon
kilenc napon keresztül,
átdöfve lándzsával,
áldozata Óðinnak,
ennen magamnak,
azon a fán,
amelyről titok tudni,
gyökere honnan gyarapszik.

139.

Se kenyérrel, se sörrel
senki nem kínált.
Kémleltem lefelé –
és rúnákra leltem,
rikkantva olvastam –
s földre estem a fáról.

140.

Kilenc főbb varázsdalt
tanultam a híres Bölþorn
fiától, Bestla apjától,                              Ősóriások. Bestla: Óðin anyja
és Óðrerir kupából
kortyoltam egy kortynyi
magasztos mézsört.

141.

Termékennyé váltam,
tudás szökött belém,
nagyszerűen nőttem,
egyik szavamat
másik szó követte,
egyik tettemet
másik tett követte.

142.

Rúnák tűnnek eléd,
tanácsteli jelek,
nagyvarázsú jelek,
nem-múló jelek.
Faragta Nagyszavú,
vésték nagy istenek,
írta Esküisten.                                       E.: Óðin egyik neve.

143.

Ászoknak Óðin,
álfoknak Dáin,                                       Dáin: álf- vagy törpenév
Dvalin a törpéknek,                                Dvalin: törpenév
Ásvíð óriásoknak,                                   Á.: egy bölcs óriás neve
egy-egy a magam műve.

144.

Faragni tudsz-e?
Megfejteni tudsz-e?
Festeni tudsz-e?
Kutatni tudsz-e?
Imádni tudsz-e?
Áldozni tudsz-e?
Küldeni tudsz-e?
Leölni tudsz-e?

145.

Inkább ne imádj,
mint hogy túl sokat áldozz –
árát kéri az áldozás.
Jobb nem küldeni,
mint túl sokat ölni.

Így véste Dörgő                                     Dörgő : Óðin-név
világok hajnalán,
ahogy felmagaslott,
s ahogy visszatért.

[C. Óðin szava 4. Rúnavarázs]

146.

Tudok oly varázsszót,
mit királyné sem,
senki ember nem tud:
első a Segítés,
enyhíteni ez fog
gondban, viszályban,
nagy veszedelemben.

147.

Tudok másikat is,
mindenki rászorul,
ki gyógyítást gyakorol.

148.

Tudok harmadikat
erős támaszomul,
ha ellenség áll elém:
kardja élét
kicsorbítja,
nem fog a fegyvere.

149.

Tudok negyediket,
ha tán tagjaimat
bilincsbe béklyózzák:
szavait kimondom,
máris szabad vagyok,
lehull lábamról,
kezemről a kötél.

150.

Tudok ötödiket,
ha öldöklő csatán
sebes nyíl suhan felém:
ha csak rápillantok,
röptében megáll,
szárnyalt bármily szépen.

151.

Tudok hatodikat,
ha tölgyfa-rúnával
akarnak ártani:
magát emészti fel
a jel erejével,
én mentes maradok.

152.

Tudok hetediket,
ha lángol a terem
a többiek feje fölött:
bármily nagy tűz ég,
én megmentem őket
rikoltva rúna-szót.

153.

Tudok nyolcadikat,
ezt megtanulni
mindenkinek megéri:
ha gyűlölség kél
királyfiak közt,
e szóval szelídítek.

154.

Tudok kilencediket,
ha tomboló vízen
háborogna hajóm:
ettől a vihar,
a vészes hullámzás
elmúlik menten.

155.

Tudok tizediket,
ha ártó szellemek
lebegnek a légben:
egyetlen intésre
eltévelyednek,
úttalan, álcátlan,
úttalan, észvesztve.

156.

Tudok tizenegyediket,
ha támadnunk kell
hű harcosaimmal:
pajzsom mögé mormolom,
mindjárt erőre kapnak
a csatába menet,
a csatából jövet
épen érnek vissza.

157.

Tudok tizenkettediket,
ha akasztott embert
látok a fán lógni:
rúnába
ezt a jelet rovom,
s már eszmél az ember,
szólít szavaival.

158.

Tudok tizenharmadikat,
ha meghintek
vízzel ifjú vitézt:
el nem vész ő
semmi viadalban,
semely kard nem sebzi.

159.

Tudok tizennegyediket,
ha az isteneket mind
néven kell neveznem,
ismerem az ászokat,
az álfokat mindképp,
buta ennyit tudni nem bír.

160.

Tudok tizenötödiket,
mit törpe Þjóðreyrir szólt                        Þ.¨nagyhangú törpe
Delling kapujánál:                                  D.: a Nappal apja (kapujánál: hajnalban)
erőt az ászoknak,
álfoknak jólétet,
Esküistennek nagy észt.

161.

Tudok tizenhatodikat,
ha okos lányt nyernék meg
magamnak kedvre-kéjre:
a fehérkarúnak
felkavarom eszét,
s enyém lesz egészen.

162.

Tudok tizenhetediket,
hogy a fiatal lány
ne hamar hagyjon el:
Loddfáfnir,
őrizd e rúna-szót,
örök időkre,
jó lesz, ha tanulod,
hasznos, ha tudod,
fogadd figyelemmel.

163.

Tudok tizennyolcadikat,
de tőlem nem hallja senki –
mindennél jobb,
amit csak magad tudsz –
se lány, se asszony –
kivéve azt az egyet,
kit karomban tartok,
vagy húgomnak hívok.
Itt a varázsrúnák vége!

164.

Így szólt a Nagyságos
az ő csarnokában
emberfiak üdvére,
óriások vesztére.
Dicső, aki szólott!
Dicső, aki érti!
Hasznos megtanulnod!
Üdv, hogy meghallgattad!