Kompozícióját, stílusát és egyetemes tárgyát tekintve a 9-11. századi
világirodalom egyik legnagyobb költői remekműve.
Tárgya: az óriások felbukkanása, a világ és az emberek teremtése, az istenek
aranykori élete, a szószegésükkel és más vétkeikkel bekövetkező bűnbeesésig,
igyekezetük, hogy mégis fenntartsák a rendet, de a káosz erőivel szemben végül
elbuknak, és velük pusztul majdnem az egész világ. A tűzből-vízből új világ támad,
egy tisztább, békés, és benne négy régi isten is új életre kel.
A vénséges vén, mintegy Óðin által halálából
kényszerűen szóra bírt látóasszony megszólítja a mitikus közösséget, és jelzi, hogy
az idők mélyébe fog pillantani (1-2. str.)
A világ, a tér és az idő teremtése az ász istenek által (3-6. str.)
Az ászok aranykori napi tevékenysége (7-8. str.)
A törpék teremtése és felsorolásuk (9-16. str.)
Az első emberpár teremtése (17-18. str.)
A Világfáról, a három nornáról (19-20. str.)
A rejtélyes Gullveig/Heiður motívummal kitörő ősháború az ászok és vánok között
(21-27. str.)
Óðin kényszerűen felidézi, és megvesztegetéssel szóra bírja a látóasszonyt
(28-29. str.)
A valkyrják bemutatása (30. str.)
Baldur meggyilkolása, Loki bűnhődése (31-35. str.)
Baljós előjelek, a rosszak kínzatása (36-39. str.)
Készülődés a nagy viadalra (40-49. str.)
A láng- és déróriások előrenyomulása (50-51. str.)
A csata, az Istenek Végzete, a világ pusztulása (52-58. str.)
Új világ születése, négy isten feltámad, béke (59-66. str.)
A költemény atmoszférája erősen, metszően etikus, vívódó. Lassan, elkínzottan
indul, majd tempója egyre növekszik egészen a ziláltságig, végkicsengésében
viszont szelíden lecsitul.
A kritikai kiadások strófáinak sorrendje erősen vitatott. Több jelét látni
kihagyásoknak, szövegromlásnak, néminemű törmelékességnek. Néhány tekintélyes
filológus konkrét javaslatot is tett a tárgy előadásának belső logikáját jobban
szolgáló strófa-sorrendre.
Keletkezését illetően annyi bizonyosságunk van, hogy a 11. század elején már idéz
belőle egy költő. Ebből következően lényegesebb részei már a 9-10. században
szájhagyományosan ismertek voltak. Költője nagy valószínűséggel olyan pogány hitű
ember volt, aki talán vikingútjairól vagy a norvégok-izlandiak korabeli ír-kelta
szállásterületeiről már jól ismerte a kereszténységnek a krisztusi és a felebaráti
szeretetről szóló tanait. Néhány hangsúlyosan használt szava, fogalma leginkább a
kereszténység norvég-izlandi fölvétele (980-1000) körüli pogányellenes, pogányüldöző
szóhasználathoz kapcsolódik.
Valószínűtlen, hogy Snorri Sturluson Eddája előtt (1220-1223) – amely több
strófáját is idézi – írásban rögzítették volna, mert a kissé későbbi Codex Regiusban
lévő verzió (1260 k.) és az 1306-8 közti Hauksbók-kódexbeli verzió nem
szöveghagyományos, literátus különbözőségeket mutatnak fel, hanem jellegzetesen
kreatív szájhagyományosakat, amilyeneket a folklór ismer.
1.
Szólni szeretnék,
szent istensarjak,
Heimdall-fiaknak
fiatalja, vénje.
Úgy akartad, Hadúr,
öntsem újra szóba
ősi múltnak
őrzött üzenetét.
|
Az Óðin főisten által felidézett,
mítikusan ősöreg jósnő, látóasszony (völva)
csendet kér minden jelenlévőtől. (vö. a Baldur
álmairól c. vers völvájával).
Heimdall-fiak: istenfiak.
Hadúr: Óðin egyik neve.
Üzenet: ugyanez a szó jelent örömhírt, evangéliumot is.
|
2.
Őrzöm még emlékét
ős-óriásoknak,
előbb, mint az idő
engem kik tápláltak.
Kilenc teret látok,
kilenc gyökeret
fájában a sorsnak,
földből nőtten.
|
Óriások: a világ teremtése előtti lények.
A jósnő vagy óriásoktól származik, vagy ők nevelték fel.
Teret: világot.
Homályos jelentésű rész, talán a teret kimérő Világfa (Yggdrasil)
földfeletti és -alatti részeire utal.
|
3.
Múltunk múltjában,
mielőtt Ýmir lett,
nem volt homok, se tenger,
nem vert hűvös hullám,
föld nem terült el,
fölötte ég sem,
Káprázó űr fújt,
fű sem fakadt.
|
Ýmir: az ősóriás, akinek testéből
a Földet teremtették.
Káprázó űr: ősi térképzet az északi Fagy és a déli Tűz között,
ahol majd élet teremtődik
|
4.
Felhúztak azután
földet Bur fiai,
kik Miðgarðnak is
méltó formát szabtak.
Tűzött le fényes Nap
köves talajra,
számos jó zöld növény
szárba szökkent.
|
Felhúztak: fölemeltek az űrből
Bur fiai: az első ász istenek,
Óðin, Vili,
Vé.
Miðgarð: az (utóbb) emberek lakta Középfölde
Az eredetiben „hagyma” áll, de akkoriban Északon ez
inkább csak jóízű növényt jelentett
|
5.
Délről jobb karjával,
Holdnak derék társa,
a Nap körbefogta
a kerek láthatárt.
Nem tudta még a Nap,
háza hol lesz,
a Hold nem tudta,
hatalma mennyi,
csillagok nem tudták,
csarnokuk hol áll.
|
Északon nyári éjszakákon a látóhatár peremén félkörbe járó Naphoz
képest a Hold dominánsabbnak látszik
Betoldás Snorri Sturluson Eddájából* (Eg 10: 3-4)
|
6.
Ültek az istenek,
üdvösséges szentek,
intézni dolgokat
ítélőszékbe:
éjből-lett nappalnak
neveket adni –
mondták a reggelt
meg a delet,
délutánt és estét,
esztendőt számolni.
|
Visszatérő négy refrénsor (stev*),
valahányszor az ászoknak gondjuk támad
|
7.
Mentek az ászok
az Ið-mezőre,
áldozó oltárt
ácsoltak magasra,
építettek műhelyt
ékszert kovácsolni,
fogót kalapáltak,
finom szerszámot.
|
Ászok: az istenek domináns csoportja; a másik a vánoké.
Ið-mező: az ászok munkáinak színhelye (folyton zöldellő mező?)
|
8.
Szérűn táblát raktak,
szórakoztak vigan,
nem szenvedtek
szükséget aranyban.
Hozzájuk társult
három vaderejű
óriáslány is,
Óriáshonból.
|
Tábla: (arany)táblákat raktak ki, talán ostáblát játszottak, kétszínű
figurákkal kétszínű mezőkben, és talán ősi rúnafeliratokkal*
A három óriáslány: talán a három norna,
az életkort és a végzetet kiszabó lények, talán a később
felbukkanó Gullveig és társnői.
|
9.
Ültek az istenek,
üdvösséges szentek,
intézni dolgokat
ítélőszékbe:
teremteni kell
törpéket is
Brimir véréből,
Bláin csontjából.
|
Refrén - lásd 6. str.
Brimir és Bláin:
az ősóriás Ýmir más nevei.
|
10.
Kedvszívó lett
legfőbb és első
minden törpe közt,
második Szundi.
Több emberalakot
formáztak törpének,
ahogy Szundi mondta,
agyagos földből.
|
V. ö. Snorri Edda Eg. 14., ahol a törpék
úgy keltek ki a földből, mint húsból a kukacok, de az istenek emberalakot és
észt adtak nekik
|
11.
Újhold, Óhold,
Észak, Dél,
Kelet, Nyugat,
Lopós, Lomha,
Ügyes, Bajos,
Testes, Poronty,
Öreg, Vénebb,
Nagyapó, Mézlopó.
|
12.
Makacs, Vajákos,
Markos, Szélfuvó,
Kedves, Színes,
Merész, Jól-élő, Bölcs,
Tudós, Gyilkos,
Tanácsadó, Uras –
ezzel a törpéket
jól előszámláltam.
|
Itt a felsorolás befejeződik. Folytatása (13-16. str.) későbbi betoldásnak látszik.
|
13.
Ráspoly, Véső,
Reszelő, Rálelő,
Kovács, Nyílfaragó,
Kürtfúró, Szikrázó,
Fényes, Csatázó,
Fürge, Jókezű,
Tűgyártó, Híres,
Tölgyfa-pajzsos.
|
14.
Mondom mindenkinek
most a törpéket
Lomha csapatából,
egész Dicsmondóig,
kik kőházaikból,
Kavicsos részből,
vonultak át
Viadal-mezőre.
|
15.
Köztük Aranymíves,
Káromló, Védőr,
Szikrás, Színező,
Hadakozó, Izzó,
Sírba-lépő,
Drágakő, Nagyapó.
|
16.
Álf és társa, Yngvi,
Tölgyfa-pajzsos,
Álnok, Dérverte,
Ámító, Lappangó –
Dicsmondó sarjait,
sorról-sorra,
míg világ a világ,
észben megőrzik.
|
17.
Hazaért akkor
a hármas csapat,
szálmagas ászok,
szeretetre vágyók.
Fölleltek a parton
satnya két farönköt,
Kőrist és Repkényt,
két sorsnélkülit.
|
Hármas: az ász istenek, itt Óðinról,
Lóðról és Hænirről van szó.
Az eredetiben: Ask és Embla.
Akiknek korát, végzetét még nem szabták meg a nornák.
|
18.
Nem lélegeztek,
ésszel nem bírtak,
se színük, se szavuk,
se szivárgó vérük –
levegőt Óðintól,
Lóðtól színt és vért,
Hænirtől értelmet
kaptak hamarost.
|
Az előbbi hármas csapat: három ász isten, Óðin,
Hænir és Lóð, aki
valószínűleg Loki másik neve.
|
19.
Ismerek egy kőrist,
neve Yggdrasil,
óriás szál, fehér
nedv füröszti,
hull a völgyekbe
harmatja alá,
örökzöld, lábánál
Urð forrása buzog.
|
Yggdrasil: a Világfa
Fehér nedv: mézsörös víz lehet.
Urð: az egyik norna* neve.
|
20.
Léptek elő onnan
lányok hárman,
a fa forrásától,
főtitkok tudói.
Urð egyikük neve,
Verðandi másiké,
harmadikuk Skuld –
hoztak törvényt,
kisdednek korára
korlátot mértek,
jó s rossz sorsot szabva
róttak rovásokat.
|
Sorban a három norna, a múltra, a jelenre és a jövőre vigyázó
|
21.
Emlékszik istenek
első harcára,
látta, hogy Gullveiget
lándzsáikra szúrták,
égették Óðin
oltárházában.
De holtából többször,
háromszor megéledt,
hiszen ma is él.
|
(A jósnő magáról 3. személyben:) Az ász és a
ván istenek közti
ősi háborúságra emlékezik.
Gullveig: rejtélyes alak: talán ván származású, varázstudású nő, akit
befogadnak az ászok közé, de rontó vajákossága miatt megölik. Halála
után más néven új életre kel. (Lehet, hogy egyik őse a verset mondó jósnőnek.)
|
22.
Heiðurnek hívták,
ahol csak járt –
jövőlátó jósnő,
jósvesszejével,
bűvös varázstudó,
varázsmámor adó –
kedves volt mindig
komisz nőkhöz.
|
Heiður: talán az újjászületett
Gullveig másik neve.
|
23.
Ültek az istenek,
üdvösséges szentek,
intézni dolgokat
ítélőszékbe:
vajon terhelje-e
az ászokat váltság,
és így minden istent
megillessen díja.
|
Refrén (lásd 6. és 9. str.)
A ván származék Gullveig megölése miatt a vánoknak is kijár-e vérváltság.
|
24.
Vetett ekkor lándzsát
vánok közé Óðin,
ez már háború volt,
első a világban.
Pattant széjjel
ászok palánk-vára,
varázs erejükkel
a vánok betörtek.
|
25.
Ültek az istenek,
üdvösséges szentek,
intézni dolgokat
ítélőszékbe:
ki áruló mocskolt
mérget közéjük,
óriás kezére
ki adta volna Freyját.
|
Refrén (lásd 6., 9. 23. str.)
A régi történet tömör, bár töredezett összefoglalása (Snorri Eg 42. fejezetből)
|
26.
Csak Þór tört-zúzott
tele dühvel,
nem nyughatott,
hallván a nagy hírt:
tiporva-szegve
szavak, ígéretek,
minden eskü is,
melyet fogadtak.
|
Vagyis: csupán Þórt nem zavarta, hogy ők,
az ászok megszegték esküjüket
|
27.
Jól tudja, hol lappang
Heimdall kürtje
a fénybe feltörő,
szent fa alatt,
és látja folyni
a kavicsos forrást,
Óðin zálogát.
Eleget tudtok már?!
|
A jósnő ismét egyes szám 3. személyben szól magáról.
Heimdall kürtje: a
Böhöm-kürt, mellyel majd riadót fúj.
Szent fa: Yggdrasil.
Óðin záloga: Ó. a bölcsesség forrásából, melyet
Mímir őrzött, csak félszeme zálogba tétele után ihatott
Többször föltett, refrénszerű sor, hogy abbahagyhatja-e már a kínzó múlt-jövő idézést.
|
28.
Varázsban virrasztott,
mikor a vén jött,
szörnyképű ász.
Mit kérdel tőlem?
Miért sürgetsz,
Óðin? Jól tudom,
ott rejlik félszemed
Mímirnek híres
mézsör-forrásában.
Minden reggel abból
iszogat Mímir,
hol zálogod lappang –
Eleget tudtok már?!
|
A jósnő magáról 3. személyben közli, hogyan bírták rá
múltat-jövőt felidéző szavai elmondására
A vén…ász: Óðin.
Vö.: 27. strófa.
|
29.
Adott neki Hadak Ura
aranygyűrűt, nyakéket,
múltakat idézni
varázs-igézettel.
Látott is roppant mélyre,
minden korokba.
|
Hadak Ura: Óðin.
Mintegy megvesztegeti a jósnőt.
|
30.
Valkyrjákat látott,
régtől vándorlókat,
lovuk hátán
hős nép felé tartva:
pajzsát emelve Skuld,
Skögul mögötte,
és Gunn, Hild, Göndul
meg Geirskögul.
A lovas hősöknek,
Herjan lányainak,
vitéz valkyrjáknak
ez volna sora.
|
Valkyrják: nőalakok, akik a csatákban elhullókat
kiszemelik, „Óðin lányai”
Régtől vagy messziről.
Az eredetiben a gót nép áll, de ezzel csak az adott
nép hősiességét emelik ki
Skuld egyben norna és valkyrja is.
Valkyrja-nevek, különféle harciasságot jelentenek.
Geirskögul: lándzsa-viadal.
Herjan: a (seregek) Ura, Óðin
|
31.
Láttam Baldurt,
vérbe borult istent,
sarját Óðinnak,
és ami sorsa lett:
a magas dombon
nagyra nőtt,
igen szép és finom
fagyöngy-ágat,
|
Utalás a végtelenül ártatlan Baldur isten ármányos meggyilkolására.
Sorsa lett: egy fagyöngy-ág lándzsaként átdöfte.
|
32.
mely oly lágynak tetszett –
lett a cserje-ágból
halált-hozó lövés,
lövetve Höð nyilából.
Frissen született
fia Óðinnak,
Baldur öccse
ölt egy-évesen.
|
Egy-évesen: vagyis szinte gyermek volt még
|
33.
Kezét nem mosta,
haját nem fésülte,
míg Baldur gyilkosát
máglyára nem rakták.
Frigg pedig siratta
Fensalirban
Valhöll végzetét –
Eleget tudtok már?!
|
Snorri Eddája szerint: Hermóð, Óðin fia, de
valószínűbb, hogy maga Óðin.
Fensalir: Frigg csarnoka
Valhöll végzetét: azt, hogy a szent helyen gyilkosság történt
|
34.
Rátekerte Váli
a vaskemény kötést,
a belekből font
gyilkos béklyót.
|
Talán a versnél is régibb, nem ideillő, alig értelmezhető félstrófa.
A Lokival való végső leszámolásra utal.
Váli: Óðin-fia kötötte rá Loki farkassá vált fiának beleiből.
|
35.
Látta lekötözve
hévforrás-ligetben
a csalárd lényt
Loki képében.
Mellette ült
örömtelen Sigyn,
férjén busongva –
Eleget tudtok már?!
|
A hévíz-forrás említése az egyik bizonyíték arra, hogy a költemény Izlandon keletkezett.
A Baldur megölésére felbújtó
Loki*, elfogták, lekötözték
Sigyn: Loki felesége
|
36.
Keletről egy folyó,
karddal-tőrrel teli,
zuhog a Vad-völgyben,
Vészesnek hívják.
|
Ez a félstrófa minden bizonnyal a 39. strófához tartozik
|
37.
Mered Északnak
Óhold-mezőn
arany csarnok,
Sindri sarjaié,
és egy másik,
az Egy-hevű helyen,
Brimir óriás
sörcsarnoka.
|
Óhold-mező: Niðavellir* fénytelen mező a lenti világban.
Sindri: isteni ékességeket kovácsoló törpe.
Egy-hevű: Ókólnir, nem hűlő, nem melegedő hely, ital tárolására alkalmas.
Brimir: talán a tengeri-óriás, tengeristen,
Ægir másik neve.
|
38.
Áll egy csarnok
távol a Naptól,
a Holtak-fokán,
egy-ajtós, északnak.
Méreg csöpög
mennyezetéről,
kígyókból fonták
falát a teremnek.
|
A háború és világ pusztulása felé haladva: kezdetét veszi a gonoszak megbüntetése
|
39.
Gázolnak majd
méreg sűrűjében,
kik esküszegők,
kik orgyilkosok
és kik más asszonyát
akarnák bírni.
Ott kínozza Níðhögg
a farkas-tépte
holtak tetemét –
Eleget tudtok már?!
|
Níðhögg: (sárkány)kígyó a Világfa gyökerének alján.
|
40.
Vaserdőn keletre
vén óriásnő
feltáplálta
Fenrir kölykeit.
Egyik közülük
erősebb lesz mindnél,
óriás képében
a Napot bekapja.
|
Előkészítő események a végső harcra és az Istenek
Végzetére („alkonyára” ) (Ragnarök).*
|
41.
Töltekezik holtak
testével-vérével,
vörösre festi
vérrel az eget.
Nap fénye feketül,
nem tűz le nyarakra,
kártékony szelek közt –
Eleget tudtok már?!
|
Ismét: Níðhögg
|
42.
Óriásnő viduló
őre, Eggþér,
hárfája húrját
pengette halmán.
Kukorékolt rá
karos bitófáról
szép-piros kakasfi,
a Fjalar nevű.
|
Eggþér: egy óriásnak, a majdani támadók közül, harci kedve támad.
(Van, aki Dávid királyt véli látni a hárfával.)
42-43. str.: három kakas baljósan kukorékol mind a három világban, az
óriásokéban, az ászokéban és az alvilágban.
|
43.
Rikkant az ászoknál
Aranytaréj,
Seregek Urának
hőseit riasztja.
Egy másik is rikolt
mélyből, a föld alól,
Bíborvörös kakas,
barlangjából Helnek.
|
Seregek Ura: Óðin.
Hel az alvilág istennője, neve
egyúttal magát az Alvilágot is jelenti.
|
44.
Vonyít Garm veszettül
Gnipahellir kőnél:
béklyója felpattan,
szabadul a Farkas –
Ősi múltba nézve
messzi jövőt látok:
Istenek Végzetét,
vitéz istenekét.
|
A strófa 1-4. sora a harmadik, többször felhangzó refrén:
a pusztulás kezdetét jelzi.
Garm: az alvilág bejáratánál lebéklyózott farkas (őrkutya),
más nevein: Fenrir vagy
Freki.
Istenek Végzete: az ász istenek világának pusztulása.
|
45.
Testvér tör testvérre,
eltiporják egymást,
rokonságot rokon
ront szanaszét.
Ronda egy világ lesz,
ringyólkodás kora,
kardok-fejszék kora,
pattannak szét pajzsok,
farkas-kor, vihar-kor,
széthull a világ.
Senki a másiknak
soha nem kegyelmez.
|
46.
Futnak Mímirnek
fiai, sorsa
beteljesül
Böhömkürtnek:
Heimdall kürthangja
harsányan felbőg;
faggatja Óðin
Mímir fejét.
|
Mímir: homályos eredetű bölcs lény, a bölcsesség forrásának
őre. (Fiairól semmi mást nem tudni.)
Mímir a bölcsesség mézsörét egy hatalmas ivókürttel, a
Böhömkürttel merte ki magának.
Heimdall isten ezzel a kürttel fújta meg az ászok riadóját.
Mímirnek addigra már csak a levágott feje élt a forrásnál. Óðin azt kérdezgeti.
|
47.
Még áll, de már inog
Yggdrasil, a kőris,
lombja nyög és sír,
hogy Loki elszabadult.
Vonul mindenki
a Helbe vivő úton,
ahogy Surt sarjai
halálra sebezték.
|
Fenrir farkast azonosítják apjával,
Loki istennel.
Surt, lángóriás, az ászok elleni támadás vezére.
|
48.
Bajban az ászok,
bajban az álfok,
talpon az óriások,
ászok tépelődnek,
szikláik előtt
megszeppent törpék,
kövek mesterei –
Eleget tudtok már?!
|
49.
Vonyít Garm veszettül
Gnipahellir kőnél:
béklyója felpattan,
szabadul a Farkas.
|
Refrén-félstrófa (lásd 44. str.)
|
50.
Jön keletről Hrym,
hársfapajzs védi,
vadul gyűrűzik
a Világkígyó.
Hullámmoraj közt
sápadt hullát csipdes
a sas, kéjjel rikoltva.
Közelg a Körömhajó…
|
Hrym óriás, a
Körömhajó egyik kormányosa.
A Világkígyó (ugyancsak
Loki gyermeke) kiárasztja a tengereket.
Körömhajó: halottak levágott körmeiből építve.
|
51.
… kelet felől,
kormányosa Loki.
Itt a Múspel-fiak,
az ítélet-tevők,
szörnynek fiai,
Freki szülöttei.
És ővelük tart
Býleist öccse.
|
Az ászokat mindig északról vagy keletről fenyegeti veszedelem.
Múspel a forróságnak, tűznek délre eső világa. Ennek urai a Múspel-fiak.
Loki, a különben ismeretlen
Býleist (óriás?) öccse.
|
52.
Támad Surt délről
tűzpusztítással,
nagy harcisteneknek
Nap csillog kardján.
Omlanak le sziklák
óriásaikkal,
hősök hullnak Helbe,
hasad szét az ég.
|
53.
Másik gyász is hatol
Hlín szívébe,
mikor Óðin fordul
vívni a farkassal,
Surttel meg Belji
gyilkosa áll szemben.
El is pusztul Frigg
szeretett férje.
|
Hlín: Óðin feleségének, Friggnek másik neve. Fia, Baldur
halála után, most férjét veszti el.
Belji gyilkosa: Frey isten, aki hajdan agyonverte
Belji óriást.
|
54.
Vonyít Garm veszettül
Gnipahellir-kőnél:
béklyója felpattan,
szabadul a Farkas,
|
Refrén-félstrófa (lásd 44. és 49. str.)
|
55.
Jön Óðin fia is
legyőzni a farkast,
rohan neki hős Víðar
a harctér rémének.
Karddal hasít bele
Hveðrung-sarj szívébe,
ádáz kézzel
áll apjáért bosszút.
|
Víðar: Óðin egyik fia.
Hveðrung: Loki másik neve, az ő sarja
Fenrir farkas.
|
56.
Érkezik Hlóðyn
híres sarja,
kígyót agyoncsapni,
Óðin bősz fia,
és Miðgarð hőse
megöli a szörnyet.
Ki-ki ahol lakik,
elmenekül onnan.
Lép még kilencet
jó hírében bízva
Fjörgyn haló fia,
akkor esik el.
|
Hlóðyn: Föld* istennő másik neve. Óðin felesége vagy ágyasa,
Þór isten anyja.
Kígyó: a Világkígyó.
Þór volt Miðgarð, az emberek lakta
Középfölde védelmezője az óriások és szörnyek elöl.
A Világkígyó halálát pusztító tengerrengés követi.
Þór agyonverte a Világkígyót, de a ráfröccsent méregtől – kilenc lépésnyit túlélve – meghal.
Fjörgyn: Föld istennő másik neve. Þór anyja.
|
57.
Feketül a napfény,
föld merül vízbe,
fénye csillagoknak
elfakul az égen,
párasugár csap fel,
félelmes lángoszlop,
iszonyú hőség
hatol az égig.
|
58.
Vonyít Garm veszettül
Gnipahellir-kőnél:
béklyója felpattan,
szabadul a Farkas.
|
Refrén-félstrófa (lásd 44., 49. és 54 str.)
|
59.
Lát ő emelkedni
másodízben
földet a tengerből,
örök füve zöldell.
Vízesés dörög,
sas suhan fölé,
szikláról röppenve
száll ki halászni.
|
A harc és pusztulás végén csend támad, nyugalom árad szét: megteremtődik az új világ.
|
60.
Mennek az ászok
az Ið-mezőre,
említik a földövnyi
Világkígyót,
emlékeznek
nagy eseményekről,
Öregisten őrzött
ősrúnáiról:
|
Azok az ász istenek, akik túlélték a pusztulást.
Öregisten (vagyis: a legnagyobb): Óðin.
(Ős)rúnák: a 6. strófában említett aranytáblákra
rótt mágikus rúnajelekről van szó.
|
61.
melyek a fűben
ottmaradtak
a csodát tevő
aranytáblákon,
ősidőkben melyek
még övéik voltak.
|
62.
Vetetlenül majd
virul a föld,
válik a rossz jóvá.
Baldur visszatér
és Höðdel felrakja
Hroft csarnokát,
győztes istenekét –
Eleget tudtok már?!
|
Hroft vagy
Esküisten: (az akkor már halott) Óðin (hajdani csarnokát)
|
63.
Helyet az oltárnak
választhat Hænir.
A két testvéristen
tágas, új világban
jól ellakik majd –
Eleget tudtok már?!
|
64.
Lát ott egy csarnokot,
csillogóbb a Napnál,
nemes arany fedi,
neve Gimlé:
élni abban fognak
érdemes emberek,
örömöt élvezők
örökétig.
|
A jósnő 3, személyben beszél magáról.
Gimlé: tűztől védett helyet jelent, melyet a lángóriások már
nem fenyegetnek. Mennyország-képzet.
|
65.
(És uralkodni kezd
a hatalmas úr,
aki mindent eldönt
magasságos erővel.)
|
Ez a strófa csak az egyik, 14. század eleji főkéziratban szerepel. A krisztusi
Utolsó ítéletre való utalás ezzel magyarázható.
|
66.
Jön suhanva
sötét sárkánykígyó,
fényesen, lentről,
Niðafjöll felől,
szárnytolla közt
hullával száll
a mezők fölött Níðhögg …
És merülök vissza én is.
|
A lenti világhoz tartozó Níðhögg
kígyó még mindig hordja el a halottakat.
Az utolsó sor alanya maga a jósnő, aki visszamerül abba a dermedt állapotba,
amelyből Óðin felidézte.
|
