Bernáth István honlapja

NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák

Egy kevés életrajz

Ugrás az életrajzban:

6. Utazni földön, vízen, levegőben

Bornholm szigetén három napig bicikliztünk, közben egy barátunk barátja felajánlotta régi, angol 500 kilós motorbiciklijét, hogy azzal kényelmesebb, 1-2 km után egy szűk ösvényen gyalogosan meg akartam fordítani, de a motor felborult, negyedóra alatt sikerült felállítani, visszavittük. Nagyobb sikerem volt egy 14-személyes, oldalmotoros motorcsónakkal: két hétig nyaraltunk az Oslo-fjordban Eli Krog szigetén, egy szigettengerben. Eli kérdezte, hogy tudok-e motorcsónakot vezetni, ugyan kérem. Hogy hozzak egy nagy vödör makrélát Kragerø-ből, a halpiacról, 10 km-ről.

A föld felszínén persze leginkább vonaton, olykor az ájulásig hosszan, pl. Budapesttől egyfolytában Oslóig. Vasutasok mondják: a norvég személyvonatoknál nincs jobb, üléseken, padlón, ablaküvegen laboratóriumi tisztaság, csend, minden kupéban menetrend, plédek és üvegtálcán hidegvizes kancsó poharakkal, belőle víz ki nem cseppenhet (a zötyögéstől). A nagy élmény, amikor az Oslo-Bergeni vonalon Flomnál (Sogne-fjord) 1.000 m magasban kattogunk (Föld-hegy-levegő-víz nagymérvűen együtt.)

Hollandia, Belgium mással szórakoztat: ugyanonnan 1-2 percenként érkeznek-indulnak vonatok, buszok, negyedórás késés-sietés már kártérítéses ügynek számít. Mindenütt egy órán belül ott vagy, ha negyedórát késel, annyival később.

Mindezeknél igazibb utazást kínál – a hajó. 1962-ben Koppenhágától Reykjavíkig majdnem 6 teljes napig tartott az odaút, ugyanannyit a vissza. A szikes szárazságban felnőtt embert elbűvöli ez a csuromvíz, part sehol. Én tudtam, hogy ilyen hetes hajózást nem úszok meg tengeri betegség nélkül, kezdtem volna rettegni a hullámoktól, de nem hullámzott, csak enyhén ringott a hajó, olyan 8-10 másodperces frekvenciával, kicsiny szögben, oldalvást. És akkor úgy két óra múlva… támolygó rohanás a vacsorai viszontlátásig. Kajütöm a tenger szintje alatt, feküdtem megszeppenve, hullámsírban, a hajó acélteste meg-megroppant. Reggel 9-re benézett egy pincér, reggeli? Ugyan kérem. Mégis azt javaslom az uraságnak, kapaszkodjon fel a fedélzetre, feküdjön egy nyugágyba, napfény, friss sós szél, 10 perc múlva kutya baja… Szóról-szóra, később jöttek viharok, akkora hullámmal, hogy az alsó fedélzet korlátjába kapaszkodva szemben állsz a hullámfallal, egy-egy bunkófejű cet farokuszonya elcikkan előtted. De tengeri beteg többé már nem leszel, főleg, ha egy kevéske sörrel megváltod az idegeid biztonságát…

Az órák zömében, tükörsima vizeken, olvasgatva, sirály-etológiai megfigyelések közben, persze, leginkább nagy csevegésben a fedélzetiekkel, az étteremben… A finneket a fedélzeten messziről magyarnak hallod.

Nem tudom, ki hogy van vele, partot érve én még legalább két napig éreztem ringani a padlót lábam alatt.

Különben az Észak-atlanti Óceáni hajók szerkezetét két és félszeres biztonsági ráhagyással gyártják, történhetnek ritkán, ősszel-télen goromba modortalanságok is.

A tengeri utazás fizikai hányatottságát csökkentette, ha ún. postahajóra vettem jegyet, ez a hajó ugyanis az óceán közepén 24 órát azzal töltött, hogy kiköt a Föroyar szigetek három kikötőjében, az érkező és induló küldemények kezelésével, miközben be lehetett sétálni jóformán az egész szigetvilág lakott helyeit. 1962-ben itt láttam először használni rádiótelefont, minden taxis élt vele.

A hajók útvonalai között lehetett válogatni: egy nappal rövidebb ideig tartott a Koppenhága-Edinburgh-Reykjavík út, de három nappal tovább a Reykjavík-Tórshavn (Föroyar)-Bergen (Norvégia), majd vonattal megtoldva, az Osló-Koppenhága délnek irányulás, bár ez volt a legszebb. De majdnem ilyen szépséges, jóidőben az Osló-Amszterdam járat is, fent a fedélzeten 25 m-es úszó-medence, és másfél napra elnyújtják az utat. (Skandináv hajókon bánjunk kíméletesen a részegekkel.)

1966 óta lehetett elviselhető áron Izlandra repülni is. Koppenhágából 3 és fél óra. Számomra már az első izlandi repülőutam, mondhatni, blaszfémiába csapott át. A megszokott ötnapos, karakteres utazás helyett – felültem Ferihegyen délelőtt 10-kor a koppenhágai gépre, onnan átszálltam délután 2-kor a reykjavíkira, és amikor fél 6-kor megérkeztem a keflavíki (Reykjavík) repülőtérre, kiderült, hogy a GMT szerint még csak fél 4 van, vagyis nettó 5 és fél órára rövidült a hajdani 6 nap. – Az utóbbi években tavasztól-őszig több charter-járat is elvisz Pesttől Reykjavíkig non-stop, valóban nettó 4 óra alatt.

Vissza az 5. részhez    Tovább a 7. részhez

Ugrás az életrajzban:

Facebook megosztás