Bernáth István honlapja

IVAN MALINOWSKI 1926-1989 dán

Röpcédula

Túl rövid az idő, a dolgokat pontosan kell megneveznünk.
Óriási luxus, hogy még jól ismert fogalmaink is
       idegen egyenruhában járnak.
Trezor, tribün, transzparens…
Húsz sovány kölyök, három kövér kereskedő.
A halál például szükségtelenül hosszú szó.
A patak vize megtorpan és ellentmond magának.
       Szép szóval már csak orgyilkosok élnek.

Benzinszív

Az út végén (mi más állna?) a halál
A visszapillantó tükörben tájra táj
Elfogyasztott városok
Leégetett lányok
Hulladékipar
Ráfordított órák
Kék gőzök
Gáz
A cél: egy hulladék világ
Egy óriási mosléktartály
És még kérdezed miért
Szüleidet tűzre hányod
Tanáraid és bálványaid felfalod
Ahogy a hanglemezeket
Az ízléses de olcsó könyveket is
Már a segged lyuka is csupa szellem
Hogy a fék is működjék
Alárendelt fontosságú szempont
Halálos bűn csupán a székrekedés
Életed egyetlen korty benzin
Lázasan lehörpintve
Önkiszolgálás
Öreg a pupillás
Mint egy hetvenéves stráfkocsi
És mégis ki kell innod egy tengert
Fel kell zabálnod hét ökröt
És harminc hektár erdőt
Újságpapír formájában
Át kell rágnod magad egy botanikakönyvön
De platinán meg plasztikon is:
Ennek le kell menni
Ezt még le kell nyelned
Ezen áll vagy bukik
A Szabad Világ jövője
És a Természet egyensúlya is
És még kérdezed miért
Az út végén
Még nagyobb városok még nagyobb vásárok
Tájra tájak
Átlagtájak
Bizonytalan létűek
A visszapillantó tükörben
(Mi volna más?) szemétdombok
Valld be végre:
Miközben lélegzed az életet
Olyan vagy és olyan is maradsz mint a tű foka
És a cérnának két vége van

A világ sorának kritikája

Két felhőkarcoló között eltörpül a templom
Az ipar gyárkéményei elfödik
Kastélyok toronycsúcs díszét. Uralkodók
Váltják fel az uralkodókat. Mikor
Váltják fel az uralkodókat?

Állni

Aki ingadozik az még áll
Ha némelyek mást mondanak is
Aki lefeküdt az alszik legtovább
És az nagyon jó dolog
Persze négykézláb is botolhat az ember
De ágyban fekve nem tört nyaka még senkinek
Csillagokat nézni oda kell menned az ablakhoz
(hacsak nem a szabadég alatt alszol, ami pedig nagyon jó dolog)
De aki elesik jól megüti magát
Ült volna le előbb most nem csapna zajt
Ami igen jó dolog.
Fölvirrad egy nap déli verőfény meg még fák is
A szökőkútról már nem is szólva
       meg Keresztély királyról sem, hogy mást ne mondjak
Némelyeknek térdük a legfőbb munkaeszközük
Őket szereti a miniszterelnök és a munkaadó
A tanár a pap a rendőr
(És ez nagyszerű dolog)
Ők szokták mondani: „Ilyen az élet”
Ők akkor ébrednek föl mikor már bekötik a szemüket
Az ő gerincük már csak a bitón egyenesedik ki
Akik sohasem ingadoztak
Ami nagyon jó dolog
Noha már fölkelni is nehéz korai órán
És roppant nehéz fölkelni önszántunkból
Persze ha meggondoljuk ez nem is annyira fontos
De azt is kívánni hogy az ember egyenesen álljon
Amikor az élet szigorúan véve fölösleges
A halál meg a legtermészetesebb állapot
Jó dolog ez

A félelem nélküli élet kritikája

Miért vannak énekesmadarak?
Héja, róka, sólyom – mind a némaságot dicséri.
A fa is mért fölfele nő, mért nem elfele,
       mint a kígyó vagy a krokodil?
még majd megakad rajta az erdész szeme.
A csecsemő sem tud csendben maradni, és a család
       rejtekhelyét már ki is rabolták.
Boldog, aki mint a kő vagy a néma bozót.
Bújjon, ami élet, a föld alá:
       nyílt arcnak nincs hazája.
Mit ér a bátorság géppisztoly nélkül?
A színpompás zászlók egyenest a halálba vezetnek.
Fátylat a nézeteidre, az életeddel játszol!
Figyeld a politikusokat: szónoklat közben
       egy szót se szólnak.
Egy névtelen levélírót, egy kisrészvényest
       még megért az ember,
az ember: ez a különben elhibázott konstrukció.
Világunkban nem ugyanaz a sors éri a szakembereket,
       mint a fagyálló mohát vagy a cseppkövet.
Megszülettél: ergo részt veszel.
Ne úgy vágd be az ajtót, hogy az orrod odacsípje.
Aki a nagyokkal tűz össze,
       az egyfolytában lealacsonyul
       (ezt nem én mondom, ez a kis egyszeregy).
Következésképp: ti – nevetek, címetek nyilvántartva –
       akik naponta tiltakoztok a hóhérok és hóhérsegédek ellen,
       ha eszetek volna, hagynátok a fenébe.

Az akadékoskodás kritikája

Van-e kifogásod a demokrácia ellen? Hacsak
néhány mulasztása nem. Valójában
ÉN döntöm el, hogy a házat, ahol lakom,
lebontsák-e VAGY csak korszerűsítsék.
És ha kivágják a fákat az utcában, a régi szép
oxigéngyárakat, ebben is ÉN határozok,
egyetlen szavamon múlik. Ugyanígy utalnak ki nekem
csapvizet is, ahelyett a lé helyett, amelyben
reggelente fogat mosok, és hozzá egy méltányos
bérlakást is. Csak egy szavamba került volna,
és az a rengeteg ember soha, de soha el nem
pusztul, se közlekedési balesetben,
se rendőri kínvallatás közben. Kívánságomra
minden kéziratomat huszonnégy karátos
aranyra váltják be. És valahányszor
a kormány eladni méltóztatik az országot,
csak meg kell döntsem, és kapok egy új kormányt,
amely csupán zálogba teszi. És az adózás is,
ami aztán igazán kényes ügy: de énrajtam múlik,
hogy óvodákat építsenek-e belőle
VAGY szociális otthonokat. Az állam
ugyanis ÉNÉRTEM van és nem fordítva.
Teljesen szabadon dönthetem el, hogy
Shell-benzint veszek-e VAGY Esso-t, és legyen az
bármelyik miniszter, testének nem kevesebb, mint
30 milligrammjával szabadon rendelkezem, kivéve
ha csütörtöki fogadónapján egy kissé indiszponált.
A rádióba is csak betelefonálok, és máris
kedvenc lemezemet játsszák, és teljesítik minden
egyéb kívánságomat. Tehát a demokrácia az én esetem.
Még jó, hogy nem Kínában élünk, itt ÉN
szabom meg a dolgok folyását.

A törpemaréna kritikája

A Keleti tenger északi vizein
halászok motorhajóval törpemarénát halásznak.
Ikráját svéd éttermekben fogyaszthatod
legalább tízszer annyiért, mint amennyit a halászok
meg a feleségük munkájukért kapnak. A hal többi részét
– a lazac-családhoz tartozik – jó esetben továbbszállítják
Finnországba, nerceledelnek. Nercbundát ki hord?
És a halikrát ki eszi meg? Csak azt tudom, hogy a halászok
azért halásznak, hogy megéljenek. De a törpemaréna…
ő mi végre él?