Bernáth István honlapja

HSZIAO JEN 464-549

Folyik a folyóban

Folyik a folyóban a víz napkelet iránt,
Mo-csou volt a neve, úgy hívtak egy lo-jang-i lányt.
Tizenhárom évesen már szép selymeket szőtt,
tizennégy évesen eperlevelet szeddegélt,
tizenöt évesen férjhez ment egy Lu-legényhez,
tizenhat évesen szülte fiúgyermekét.
Házát orchideák bélelték s kasszia-deszkák,
illatoztak az arab s római füstölők.
Fején tizenkét soros aranyhajtűk ragyogtak,
selyemcipője ékes, díszekkel dúsan beszőtt.
Korall-szegélyes tükrei nyári fénnyel égtek,
inasok hordták cipőit ládaszám ide s oda.
Az ily gazdag és nemes asszony még mire vágyhat?
Ő bizony azon sírt, hogy nem a szegény Vang az ura.

Nyugat felé a fecske

Nyugat felé a fecske, a gébics száll keletnek,
a Pásztor s a Szövőlány mindig egymáson merengnek.
Hogy hívják, ki az a lány, ki amott szembe lakik?
Faluszerte tündöklő, bimbó-szépsége vakít.
Napként ragyog, ha bármely ablakán kihajladoz,
bambuszfüggönyös szobája szépítőszertől illatos.
Ma még csak tizenöt vagy tizenhat éves éppen,
az arca, mint a jáde, s oly bájos mindenében.
De még három tavasz, és kezd szirma leperegni,
és vigasz nélkül marad, nem lesz mellette senki.

A magányból

Nézd fent a dombon a fákat,
mind másképp hajtja lombjait.
Figyeld a sok madarat a lomb közt,
más hangon dalol mindegyik.
Nézd, a folyóban halak úsznak,
egyik fent, másik lent libeg.
S nézd, mily magasak a sziklák,
s mily feneketlenek a vizek!
Könnyű látni az egyszerű részeket,
bennük a törvényt nehezebb.