Bernáth István honlapja
NEGYEDIK ÉGTÁJ - Közép-európai, skandináv és Benelux kultúrák
Könyvek listája (2006-)
Jelenleg egy túl lassan kibontakozó könyvről, kell szólnom, már él, mocorog, de nem tudtam lekerekíteni, fölreptetni, többszörösen zátonyra futott, majd a dagállyal lekecmergett róla. Zátonyos vidék, zátonyos a téma, zátonyos a korszakunk, ki tudja, mi fenyeget a víz alól.
201?: Vörös Eirík története, kb. 350 o.
Grönland betelepítése 981-1500
Amerika fölfedezése 985-1030
Amilyen röviden lehet: úgy 1990 táján lefordítottam két rövid izlandi sagát, Vínland-sagáknak mondják őket, a 12. század végén szinoptikusan megörökítették, merő emlékezetből, hogyan próbáltak őseik, Vörös Eirík és leszármazottjai, i.sz. 1000 körül és kissé később is megtelepedni a mai Amerika (Labrador, Newfoundland) partjain, de a bennszülött indiánok miatt kudarcot vallottak.
Munkám elején nyomban elragadott az az ötlet, hogy a lényegében ugyanarról szóló, csak más-más nemzetségi szempontból írott két sagát – amely így formailag az Újszövetségre hasonlít – egybeírjam/összeírjam, regényesítsem, anélkül, hogy egyetlen fontos mondat vagy motívum kimaradna belőlük. (Ez az eljárásom mindössze azon izlandi filológusok szemrehányását vonja maga után, akik a különben névtelenül maradt két szerző stílusával és egyéni lelkületével, foglalkoztak.)
A fennmaradt sagák történelmi korszakán túllépve, már más forrásokból derült ki, hogy ezen évtizedek közben a Vörös Eirík és kortársai által feltárt dél-nyugat-grönlandi partok fjordjaiban több ezer főt kitevő izlandi telepek szilárdultak meg, kiváló őstermelői kapcsolatokkal főképp Labrador erdeivel – szép szál juharfákat és csodás állatszőrméket szállítva onnan. Ők is megkeresztelkedtek, voltak papjaik, lett püspökük is, épp csak Grönland klímája kezdett el szigorodni a 13. századtól. Mindennapi létfenntartásukban alkalmazkodniuk kellett volna az egyre közelebb telepedő eszkimókhoz, de a világi hatalmat is lassan átvevő egyház ezt megtiltotta. Az első püspök megérkezéséről még szól egy külön saga, de a későbbiekben már egyházi krónikákra, királyi udvari levelekre, néhány vatikáni leiratra (miért késlekednek a tizedek beszolgáltatásával?), ilyen információkra vagyunk utalva, mígnem 1500 környékére már minden befagy, a tengeröblök is. És a 18. században dán kutatók már csak eszkimókat találnak, a régészek pedig konzervált holttesteket, lakóhelyiségek kontúrjait, tanyánként tízezernyi egér csontvázával.
A könyv haladását gátló zátonyok különféle állagúak voltak (és még mindig fenyegetnek). Az egyik, nem a legveszélyesebb, az embarras de richesse, a bőség zavara, amit az váltott ki, hogy (eddig) utolsó, 2005-ös reykjavíki ottlétemkor értesültem két, újabb Vörös Eirík-könyv nem régi megjelenéséről. Mindkettőt azonnal sikerült megkapnom a szerzőktől, két nyugdíjas, ámbár a tárgyban nem amatőr professzortól. Mindketten egy-egy új szemponttal száguldották be a tárgyat, tüzetesen jegyzetelnem kellett (mindkettő hetekig hajókázott a Szent Lőrinc-öbölben, a lehetséges helyszíneken), erre legalább 2-3 hónapom ráment, mintha belebotlottam volna az ő lábukba.
Két masszív zátonnyal naponta küzdenem kell, mert mostanig hiányzó szakértelmemet kell folyton csinosítgatnom, az egyik a Hajóépítés és navigáció témakör, a másik a Kartográfia, annak is misztikus, középkori része.
A legmakacsabb zátonynak azonban megmaradok én sajátmagam, akinek attól kell felszabadítanom magam, hogy a jó 7-8 évvel ezelőtt elkezdett kéziratommal, magam frissen tartva vitorlázzam be abba a kikötőbe, ahol sokan és szívesen olvasnának.
201?: Izlandiul tudni jó… Izlandi leíró grammatika 240 o.
Kis izlandi-magyar és magyar-izlandi szótár
Rikítóan kirívó utoljára bemutatandó könyvem, a nyelvtan- és szótárírás műfajából. Több, mint 50 éve kezdtem el izlandiul tanulni, beszereztem, ajándékba kaptam izlandi nyelvkönyveket, majd igazi nyelvtanokat, grammatikákat is, és amikor már 5 is volt, szereztem még ötöt és még annyit... Az utolsó már 3 nagyalakú és vastag kötetből áll, és 554 (Hangok)+469 (Szavak)+732 (Mondatok) = 1.755 oldalon, 2005-ös kiadású, ez koronázza meg addig begyűjtött 23, különféle izlandi nyelvtangyűjteményemet. Kicsinyke lélektannal rá lehet jönni, hogy mind emögött szorongás lappang – vonakodom, félek izlandiul, főleg nyilvánosan, hatásra törően beszélni, úgy privátim szöszmötölve elmondok én mindent, de az izlandi 19 (fő)deklinációjával és 12 (fő)konjugációjával, ahogy hirtelen szembejönnek, csak lassan boldogulok.
Ennek 55 oka van: a legfontosabb, hogy 2-3 hétnél soha többet egyfolytában nem voltam izlandi társaságban – és ennek a visszája: az izlandiak mindenféle nyelven tudnak, egy olyanon is, amilyet Európában nem használnak: tudnak skandinávul, amin azt kell érteni, hogy az izlandi dánul akarna beszélni, de sajátos artikulációs bázisa révén svédül és/vagy norvégul fog megszólalni, én meg norvégul nagyon szerettem beszélni (akár Illyés Gyula franciául), két évet éltem ott. Vidéki emberek vidéki nyelveiken jól megértik egymást.
Szégyenemben azért elhatároztam, hogy írnom kell egy leíró, igen részletes, de ezúttal már tökéletes izlandi grammatikát és nagy szószedetet, a tárgyán túl még egy másik abszurdummal, vagyis, hogy magyar nyelven, ahogyan még semely skandináv nyelvről nem készült összefoglalás. És tekintve, hogy a munkát kompjúteren végeztem, azonnal rendelkezésemre álltak bizonyos statisztikai adatok a ragozások tagolásában, paramétereinek eloszlásában. – A szótár készül-készülget, könyvkiadásunk nincs kedvcsináló hangulatban. Egy nagy kiadó lekötötte a könyvet, de közlése szerint, jó fél millió Ft-juk hiányzik a nyomtatás költségeihez. Vagy talán próbáljak én szerezni?
A fentiekben és az alábbiakban közreadom az Izlandi grammatika borítójának – elejének, hátuljának – tervét.
Az emberiség minden népének nyelve egy egész, magáért való világ. A nagyobbik nép nyelve nem nagyobb világ is egyúttal, a kisebbiké is ugyanakkora. Egy „nyelv“ a szájban, a fülben és az agyban működik, a szájak-fülek-agyak pedig minden embernél nagyságrendileg egyazon méretűek…
Jó-jó…De az ég szerelmére, miért akarna mégis pont izlandiul megtanulni?! Ott volna még a baszk, az észt s az albán…Most akkor épp a világon jelenleg élő háromszáz-ötven ezer izlandival óhajtana eszmét cserélni?
Persze, nem érdektelen ötlet. Nyilván hallott róla, hogy izlandiul már legalább 900 éve írnak, történeteket, verset, tudományt, jó 200 éve már újságokat is. (Ezzel a 30 emberöltővel a mai izlandiak száma mindjárt meg is harmincszorozódik.) Sőt: egy főre jutó könyvkiadásuk számszerűsége évtizedek óta lekörözi a legcivilizáltabb országokét. És rengeteget írtak és írnak, nyáron éjjel és nappal. És oly nagymérvűen, hogy ha egy izlandi nyáron éjszaka ír, le sem nyugszik a nap.
Hazabeszélő Nobel-díjas írójuk, Laxness szerint, minden nép közt, emlékezete az izlandiaknak a legjobb, „mert mindent följegyeztek, semmit sem felejtenek“. Az embernek az az érzése, hogy ezek ezer éve mindent tudnak egymásról meg a velük érintkező világról. Jól figyelnek.
Életbe vágó dolgokra figyelnek jól: anyanyelvükre és felebarátaikra, a társalgás, a történetmondás, a közösség kultúrájára. Övék az a velejéig megművelt nyelv, amelyen a skandináv mitológia leírása, az Edda versei, az ősi északi törvények, a 12-14. századi aranykori sagairodalom, az európai realista próza elsőszülött remekei megörökítődtek, és amelyen az utóbbi két-három évszázad nagy tanulságú és gyönyörűséges, tudományos és szépirodalmi könyveiket írták – mindazt, amit ma már a világ legalább 200 egyetemén tanítanak, és ami, szinte hiánytalanul, az Interneten is jócskán hozzáférhető.
Valamikor 1140 körül – amikor az európai írástudók java is még inkább csak a papi-latin retorikában próbált jeleskedni – izlandiul már megírtak egy Nyelvtani értekezést, mely „végre“ rendet akart teremteni az izlandi nyelvű művek rendezetlen helyesírásában, és ehhez jó fülű szerzője olyan módszert, útmutatást eszelt ki, hogy a 20-21. század fonetikusai-fonológusai is hírére járnak.
Évszázadokig, a könyvnyomtatásig az első, rangos, klasszikus skandináv nyelv… A messzi, sarkköri sziget sok száz kódexírója akkora bensőséggel rótta szövegeit borjúbőr-pergamenekre, hogy nyelvük máig őrzi archaikus gazdagságát, akár az ógörög vagy a latin. Benne lelhetők föl elevenen az összes ún. germán nyelvek (angol, német, holland-flamand, dán, norvég, svéd…) ősi, eredeti formái-fordulatai. Aki izlandiul tud, az a germán nyelveket „lejtmenetben“ képes bekebelezni.
És ha még az izlandi nyelv beszélőiről is szólni lehetne: akik honfoglaló paraszt-polgárként saját képükre teremtették országukat, a vikingkor óta katona egyikük sem volt, maguk hozta törvényeiket vallják királyuknak, főhatalmuknak, de erkölcsi-szellemi, és anyagi kapacitásuk is nagyszabású.
Igazából nyelvüket is azért érdemes tudni, hogy végre szemtől-szembe, őtőlük maguktól tanulhassunk, közvetítők nélkül.
(bi)
